The Elder Scrolls V: Skyrim

Hú, akkor ezt skippelem. A szarakodás mindennél jobban elveszi a kedvem bármitől! A "trial and error", vagy az ötvenedjére sem sikerülő részek borzalmasan ki tudnak akasztani, nem egy játékot hagytam ott emiatt, akármennyire szerettem is addig (pl. Mafia 2 az utolsó epizódnál).

Hajdanában az Alone in the Dark 2-ben volt egy rész, ahol az elrabolt kislányt, Grace Saunderst kellett biztonságba kísérni. Futni nem tudott (oké, persze, pár éves volt), csak szökellt, mint a réten, mindenben elakadt, mindenben hasraesett, és a járőröző szellemkalózok (akik ugye elrabolták a kiscsajt) valami rejtélyes oknál fogva a körme hegyének az árnyékáról is azonnal felismerték, ha kilógott a fedezék mögül. Ja, harcolni sem tudott, meg persze menekülni sem. Öregedtem vagy tíz évet, mire sikerült az a rész...

"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/

Szóval még folytatnám, csak olyan szinte idegi alapon lettem ettől a sz*rtól, hogy nyomogatok mindent össze-vissza.
Tehát azt a tetves kutyát a Throat of the World lábától el kellett kísérnem messze északra, Solitude-től még nyugatra. Persze az a büdös dög mindennek nekiment, ami mozgott. Nem jött utánam, ha kicsit nehezebb volt a terep. És hogy teljes legyen a kép, persze vissza is kellett kísérni apucihoz!!! A végére már a hajamat téptem...
Ja, és az a dög mindig lökdösött és útban volt, nehogy normálisan lehessen harcolni azokkal az ellenségekkel, akikkel nem is lett volna gond, ha ő nincs ott...(aki ezt a quest-et kitalálta...szóval az anyukája egy kicsit csuklott...Bocsi)
És a juti sem egy nagy durranás...

"A holtakat el kell temetni. Nem túl mélyre persze, hisz bármikor szükség lehet rájuk." Alyr Arkhon