The Elder Scrolls V: Skyrim (Ismertető)

Egy spoiler feliratot, vagy a taget nem ártana használnod, ha egy játék lényegi eseményeiről írsz, még ha csak felsorolásként zárójelben is. Nem biztos, hogy mindenki végigjátszotta már a ME-t, pl. én sem. Légyszíves legközelebb szólj, ha spoilerezel!

Hogy ne csak OFF legyen: minden dolog (étel, ital, film, zene, könyv, játék, akármi) vagy tetszik valakinek, vagy nem. Nekem speciel a Bethesda játékai jelentik az igazi crpg-t. A Bioware nálam csak a második, igaz csak egy paraszthajszállal lemaradva. A Skyrim esetében gyakorlatilag egy online játékkal vetekedő tartalmat kapunk kézhez. Van benne fő történet, de itt most nem az a legfontosabb, az, mint a cikkben is írtam, csak amolyan bevezetés a játék világába. Ez eddig a legkurtább, legkevésbé kidolgozott TES történet, de sokunkat ez mégsem zavar. Annyi mindent ajánl még a játék, hogy a fősztori gyakorlatilag eltörpül mellettük. Itt élhetsz, lehetsz jó, lehetsz rossz, lehetsz akárki. Ez benne a legjobb. Amikor egy baromi erős, lebilincselő történettel megkomponált játék (pl. Baldur's Gate, Jade Empire, ME,...) véget ér, akkor nekem mindig nagyon erős hiányérzetem támad, és bennem is marad jó ideig. A DAII esetében is ez volt. Az a jó, hogy itt ilyen sosem történhet meg.

Az viszont tény, hogy kicsit furcsa, hogy nem megy "időre" semmi. Az Oblivionban ez még kirívóbb volt, ha lehetséges. Sorra nyíltak a kapuk, de te simán kóricálhattál amerre akartál hetekig, azok szépen megvártak. Ennek orvoslása mindenképpen érdekes, új irány lehetne a számítógépes szerepjátszás történelmében.

"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/

Az ME2-höz:

A BioWare kiadott egy patchet vagy mit (amit egyébként a PS3-as tulajoknak csináltak, hogy tisztában legyenek az első résszel), amikor is ha úgy kezded el a játékot, hogy nincsenek mentéseid az első részből, akkor egy képregény formájában Shepard elmeséli az első rész eseményeit, és a fontosabb döntéseket (Ashley vagy Kaidan haljon meg, lelövöd e Wrexet, párkapcsolat, a tanács sorsa) te magad választhatod meg. Szóval amiatt, hogy elvesztek a mentéseid ne hagyd ki, mert sokat veszítesz.

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!

Igen, azért a DAO-ban a karakterek elég egyediek voltak. És meg merem kockáztatni, hogy azok emelték fel a fő sztorit is. Nem voltak unalmasak.
A 2-ről én sem tudok nyilatkozni, mert nem kezdtem bele.
A ME-ben is a fő történet szál volt a fő erősség. Szerintem ott voltak gyengék a karakterek, mármint nem volt akkor a hatásuk a fő történetre.
A ME2-t nem tudom. Sajnos úgy játram, hogy letöröltem a ME mentéseket. Majd egy hétre rá kiderült, hogy be lehet vinni az ME2-be. Akkor nagyon ideges voltam, de hát ki tudta? Ezért nem vittem végig még a 2-t, mert az 1-et is újra végig kellene vinni.És nincs időm.
Visszatérve a Skyrim-re, szerintem nem lehet összehasonlítani se a DAO-val sem a ME-vel. Más. Aki szereti, annak tetszik és a hibái ellenére játszik vele és kiáll mellette.

Lidl

Amennyire láttam és hallottam, az Oblivionéhoz nagyon hasonlatos, csak sárkányokkal. Ebben jelen cikk is megerősít.

Lidl: Egyetértek, a DAO sem volt hatalmas durranás, mára ami a sztrorit illeti, és a karakterek is unalmasak voltak. (A 2. részről nem nyilatkozom, annyira nem tetszett a mangajátékokra hajazó játékstílus, a puritán interface, az animáció, meg minden úgy általában, hogy nem voltam hajlandó csak a történetért belevágni.) Ideje volna több regény-adaptáció játékot készíteni, mert vannak azért érdekes történetek.

Egy idegen példával élve, a Dr. House mekkorát robbant a szarkasztikus, flegma, bunkó főszereplőjével. Egy érdekes karakter, nem sablon. Egy film, egy forgatókönyv két részből áll: karakter és cselekmény - ha az egyik egyedire sikerül, nyert ügyünk van. A TES esetében a cselekményre kell tenni a hangsúlyt.

És jó, hogy kiemelted a háttér-eseményeket, a fő szál háttérben történő haladását, a mai RPG-kben ezért nem él igazán a játék. Mass Effectben sem. (Bár rebesgetik, hogy a 3. részben nem lehet majd túl sokat lébecolni, mert közben romlanak az esélyeink a Reaperek ellen.)

Miért, milyen is az a semmilyen főszál?

Félreértesz, ott ültem mellette, nem gameplayt láttam. (Az a God of War, amit végignéztem elejétől végéig a YouTube-on, mert úgysincs rá remény, hogy PS-em legyen. ) A saját gépemen az Obli is csak low grafon fut.

Átélés-nem átélés, egy regényről is csak hosszú pihentetés után lehet kritikát írni. Amikor már nem ragad úgy magával, hanem látjuk a nyelvi, fogalmazási hibákat, a töréseket a drámai ívben, miegymás.

"Ez abszolút nonszensz." - Értem, persze van némi fő szál, de az milyen...

Tudod, abból kiindulva, hogy te egy gameplay videót láttál meg az állítólagos haverod véleményéből érvelsz, sem téged, sem az érveidet nem lehet komolyan venni. "Összekeveritek a fő szál nélküliséget a szabadsággal." Ez abszolút nonszensz. Kicsit olvasgass bele a játék topikjába (ne ebbe, hanem a másikba) a megjelenés után, és rájössz, hogy miért. Nekem ennél többet nincs kedvem hozzáírni a hsz-edhez.
Ha valamiről kritikát akarsz írni akkor azt a valamit előtte éld át előtte és tapasztald meg, ha pedig nem akkor meg ne írj róla úgy, mintha már mindent tudnál róla..

(Mi a baj azzal, ha nem játszottam valamivel? Ne mondd, ha megnézel egy gameplayt - plusz jelen esetben a gameplay gamerétől még kérdezhetsz is -, akkor nem tudsz véleményt mondani valamiről. Ami ezen felül áll, az mindössze az irányítás. A külső személés viszont segít objektívnek maradni, nem fogjuk csupán a játékélmény miatt elfogultan elnézni a hibákat.)

Összekeveritek a fő szál nélküliséget a szabadsággal. Sajnos a játékkészítők is. Attól még, hogy én oda sem bagózom a hősömmel és 100 km-re egy fogadóban vetkőztetem a szajhákat, még történhetnének a körülöttem lévő világgal drámai események. Hogy szemléletes legyek, ledobnak valahol Középföldére, és végtére is végigkalandozhatnám a dolgot Frodóékhoz csapódva, vagy egy egyszerű zsoldosként, vagy elmehetnék hazaárulónak és kémnek, vagy bármi. Tökéletes szabadság. De közben a háttérben van egy normális, érdekes alapot adó főszál, aminek ha akarok, a része lehetek. Namost az Oblivionnal huzamosabban játszottam is, arról tudom, hogy a fő szálat nagyjából minden fontos eseményével együtt három mondatban le lehet írni, plusz elég monotonná vált. A Skyrimot némileg mentik a mellékküldetések, de a háttér itt sem tűnt összetettebbnek vagy jelentősebbnek. Érted, micsoda szabadság, mert ha akarok sem lehetek része semmi ilyesminek, mert szimplán nincs. Papír-RPG-ben akkor fordul elő ilyen, ha a mesélő nem túl kreatív.

Számomra kissé céltalannak tűnik a dolog, de ami azt illeti, sokan szeretik ezt a céltalanságot. Különben nem lenne olyan népszerű, ha nem a legnépszerűbb játék a Sims. Voltaképp ez is egyfajta Sims. Engem csak az szomorít el, hogy ennél több is lehetett volna anélkül, hogy bármit el kellett volna venni belőle, vagy hogy a jelenleg elérhető játékvonalat elhagynák. Lehet, hogy még ilyen terv is volt, de a pénz közbeszólt.

BioWare játékai sztori orientált és taktikai rpg. Ezzel szemben az Elder Scrolls széria nem a fő történeti szálra helyezi a hangsúlyt. Sőt...aki már játszott az előző részekkel az nem is várt el csavaros, fordulatokban gazdag történetet. Itt a szabadságon van a hangsúly, itt tényleg oda mész ahová és azt csinálsz amit akarsz. Szinte semmiben sem korlátoz a játék, a világ él és lélegzik, az emberek nappal dolgukat végzik, este bemennek a kocsmákba, vagy lefekszenek aludni, beszélgetnek egymással...stb. Az, hogy ez neked nem jön be az ízlés dolga, de ez nem a játék hibája és attól, hogy neked nem tetszik még nem rossz.

Mitől is két különböző műfaj? Persze nem teljesen egyforma, de akkor pl. DAO név alatt dobták volna ki, nemdebár? Két játék létezik: jó és rossz, de ha mindenáron sarkítani kell, árnyalás nélkül ez az utóbbi inkább.