Én ércet szoktam venni kovácsoktól, ha nincs elég. De bőröm bőven van a rám támadó vadak megnyúzásából.
A smithing skillem meg 52es asszem (a kari maga 21es). Csináltam magamnak szépen először egy steel, aztán egy dwarven szett páncélt, meg amikor épp nem volt kedvem egyik aktuális küldetésre sem, elmentem a whiterun-i kovácsműhelyhez és csináltam pár, minél értékesebb darabot, aztán rögtön eladtam (minden alapanyagomat elfogyasztottam ilyenkor, ami előbb elfogyott, pótoltam a kovács készletéből). Smithing skill nő, bejön egy kis pénz is, speach skill is nő az eladásnál... no meg a feeling!
Mert hát valahogy úgy képzelem el a karakterem személyiségét, hogy mindig halál nyugodtan, kívülállóként szemléli a világot nehéz páncélzata mögül, amíg nincs kifejezetten ellenére valami, egyszerűen sodródik az eseményekkel. Csinálja, ami épp kínálkozik, amire kedve szottyan, lecsap bárkit a Wuurthaggal vagy egy másik csatabárddal, vándorolgat, de nem keresi a bajt.
Ebbe pedig tökéletesen belefér, hogy ha úgy adódik, veszi a cuccot, ha úgy adódik, hullák cuccaiban turkálva szerzi meg, ha úgy adódik, bányássza. De azért a törvénnyel nem akar újat húzni, úgyhogy nem lop.
Ha eszébe jut, hogy kéne valami, vállat von és legyint egyet, hogy "majd lesz valahogy"... és lesz is, mindig máshogy.
Egyébként megelégeltem, hogy tele vagyok rohadt sárkánytestrészekkel, és vettem egy házat Whiterun-ban. Mondjuk nem tudom, ésszerű-e 5000 aranyért venni egy ládát, ahol tárolom a cuccaimat. Mert hát aludni tudok a Jorrvaskr-ben (resting bonus úgysem jár nekem, mert vérfarkas volnék), Lydiát fel tudtam szedni eddig Dragonsreach-ben... de azért király!
