Mass Effect 3

"Így rendszerint "unalmas paladin jófiú" jellegű karaktereket alkotok."

Egyébként én is, és szintén mostanában próbálok keménykedni. Az ilyen dumálós játékok valahogy egyszerűbbé teszik a szerepváltást, egyszerűen élvezet hallgatni, mekkora trollként viselkedik Shepard/Hawke, ha úgy akarom.
A DAO-ban azért az első ártatlan legyilkolásakor nem éreztem magamat kellemesen, de mindenképpen érdekesnek ígérkezik a játékmenet (folyamatban).

Én rendszerint "földhözragadt" vagyok, mert ha van választási lehetőségem, tehát nem egy konkrét szerepet, szűken szabott jellemet/utat kényszerítenek rám, akkor valahogy mindig saját magamat alakítom. Legalábbis gondolkodásmódban, cselekedet-mintázatokban. Így rendszerint "unalmas paladin jófiú" jellegű karaktereket alkotok. (Bár mostanában kezdek ráállni a lopakodós, cseles, tolvajos karakterekre, de szintén a becsületesebb fajtából)

Egyetlen játék volt idáig (bár próbáltam ilyen karaktereket megformálni több játékban is, megismerendő az adott játék lehetőségeit), ahol "gonosz karaktert" végig, igazán élvezetes módon tudtam megszemélyesíteni. Az pedig a KotOR2 volt, ahol Kreia-nak, valamint a zseniálisan cinikus (s nem csak egyszerűen bugyután gonoszkodós) válasz- és döntési lehetőségeknek hála nagy élmény volt egy jéghideg, felsőbbrendűen gondolkodó sith karaktert egyengetni.

De azért nem botránkozom meg, ha teszem azt egy hölgy macsó pasi karaktert készít vagy ha valaki vérgőzös pszichopatákat szeret megformálni, amikor csak lehetősége van rá. Sőt, ezek számomra egyenesen kiváló szurkálódási lehetőséget jelentenek a fórumon...

Endure. In enduring, grow strong.

Sokszor találkoztam már ezzel a női segg érvvel, és korábban általában olyan fórumokon merült fel, ahol azt megelőzően kimondva-kimondatlanul azt taglalták a népek, hogy eléggé természetellenes/furcsa dolog nem a saját nemünkkel játszani. És ilyenkor ellenérvként valaki mindig előhozta a segges dolgot - ami voltaképpen csak annyit jelent az én olvasatomban, hogy az illető esztétikai és/vagy egyéb szempontokból valamilyen különleges karaktert választott, na bumm.

Én előbb tudok azonosulni egy általam irányított-formált, alapvetően kedves férfi karakterrel, mint egy mindenkit letaposó, atomszemét nővel. De mindkét verzió sokat ad a szerepjátékos élményhez, mert mindkét esetben a megszokottól eltérően kell viselkedni.

Egy szó, mint száz, mindenki azzal játszik, akivel, amivel akar, mindenki attól idegenkedik, amitől akar (én meg nem nagyon szerettem a DAO-ban törpökkel játszani, sekélyesség ide vagy oda, a földig érő karok rohadtul idegesítettek, azaz esztétikai oka volt a dolognak), de nem látom, hogy mégis mi a nagy különbség aközött, hogy valaki egy, a sajátjától teljesen eltérő személyiségű karaktert alakít a játék kedvéért (mondjuk a játékos alapvetően jószándékú, az általa irányított személy pedig egy utolsó rohadék), és aközött, hogy más nemet választ. Az előbbire ritkán jönnek a "hé, te a való életben is világuralomra törsz és árva kisgyerekeket szolgálsz fel démonoknak vacsorára?" jellegű poénok, az utóbbiak pedig állandó (rendszerint azért baráti) élcelődés tárgyai.

***

Gothmog:
Mivel attól tartok, hogy a fórumszabályzatba ütközne, ha avatárt készítenék a nagyjelenetből, asszem, ezt megúsztad.

Én úgy vagyok ezzel, hogy ha női segget akarok bámulni, még mindig a számítógépes játék, ami utoljára eszembe jut. Inkább sétálok egy kicsit a városban, bár általában nem célirányosan ezzel a szándékkal.
Másrészt pedig, én egy férfi Shepard esetén sem a seggét bámulom 30-40 órán át, szerencsére elég érdekes esemény történik a játékban, ami leköti a figyelmemet. Na de nem vagyunk egyformák.

"legtöbb esetben köze sincs a szövegnek ahhoz a mondathoz amire rákattintok"

Az, hogy sokszor köze nincs hozzá, valóban nagy probléma. Viszont ezt leszámítva én élvezem a meglepetés erejét, ami együtt jár ezzel a rendszerrel. Hogy még több kedvem van újra és újra végigmenni az adott jeleneten, mert nem tudom, milyen beszólást fog produkálni a karakter. (Persze az egész hótt egyszerű, van paragon, renegát, semleges és/vagy nyomozós válasz, kiemelt esetekben nagyon paragon és nagyon renegát, az addig elért pontok függvényében). Mint a Dragon Age 2-ben: diplomatikus Hawke, poéngyáros Hawke, köcsög Hawke.)

***

Dark Archon:
"Sokkal érdekesebb nővel lenni, meg inkább bámulom annak a seggét 30-40 órán át"

Ez az érv mindig is nagyon tetszett.

***

Gothmog:
"hogy potenciális, leendő transzvesztiták első kósza szárnypróbálgatásait van alkalmam figyelemmel kísérni"

Fú, el ne felejtsem majd egy év múlva belinkelni a férfi Shepardömet. Bár azt nem garantálom, hogy élni fogok a harmadik rész kínálta meleg lehetőségekkel. Bár... Ugye jól sejtem, hogy többek között James "Freddie Prince Jr." Vega fogja ezt a funkciót betölteni? Na jó, talán néhány screenshotot megér majd a két szerelmes hústorony.

Az újfajta BioWare játékokban (gondolok itt a DAII-re, ME 1-3-ra) engem ez a főszereplő szinkornizálása dolog nagyon kilökött a világból, és tényleg, inkább mint mozit élem meg. Az a kisebbik baj, hogy a szinkornszínész nem feltétlenül úgy hangsúlyoz ahogy én azt szeretném, de inkább az a problémám, hogy a legtöbb esetben köze sincs a szövegnek ahhoz a mondathoz amire rákattintok. Így kevésbé érzem azt, hogy irányítom a karaktert.
(DA2-ben többek közt ezért is indítottam női karaktert: Kate Hawke)

-----

@JIB
Írtad, hogy mindig paragonnal játszottál. Téged nem zavart, hogy Mark Meer hangsúlyozása és úgy unbolock a hangja teljes mértékben badass/renegade stílusú?
Jó, én leginkább az erősebb válaszokra kattintottam, de az investigate menüpontok alatt lévő, elméletileg semleges kérdéseket is elég nyersen mondta. Illetve a románcnál fogtam néha a fejemet, hogy hogy lehet így nővel beszélni (But Shepard pulled it off).

Nem indítványozzuk a BioWare-nél, hogy ne renegade legyen a megnevezés, hanem badass?

Man literally too angry to die

Női Shepard téma: Nem csak a csajoknak imponál, szerintem így is több férfi játszik Femsheppel mint nő bármilyen nemmel együttvéve. Alapvetően a legtöbb RPG-ben is nőt indítok, pszichológiai elemzésbe belemehetnénk, de két egyszerű oka van.

Egyrészt nem szeretek szöszölni a karakterek arcával, a csúszkákat sosem tudtam irányítani. Az alap férfi beállítások pedig számomra abszolút rondák szinte minden játékban. Nőknél a haj variálásával sokkal könnyebb dolgom van.

Másrészt semmilyen pluszt nem ad számomra hogyha férfi karaktert indítok, hiszen nem az ,,én mit tennék'' módon élem bele magam a játékba. Külső szemlélő vagyok, aki alakítja a történet menetét, és nyilván a főszereplőm döntései is tükrözik az egyéni értékrendem. De akkor is mozizok, és mozizás közben sokkal különlegesebb egy nő története, mint egy férfié (kevésbé sablonos a hős szituáció). No meg Jennifer Hale szinkronhangja tökéletes Paragonnak