Dishonored

Így visszagondolva vannak olyan részek, ahol kénytelen vagy ölni. A fő küldetésszálon még nem találkoztam ilyennel (kivétel a játékkezdet), de pl. amikor "rongyos nagyinak" kell segíteni levadászni a betolakodókat, azokat nem lehet csöndben hatástalanítani. Esetleg az altató lövedékekkel lehet operálni, de az meg elég gagyi, így nyílt harcban .
Igen, ahogy mondod a szabadság az tényleg nagy erénye a játéknak. Méghozzá ezt úgy sikerült elérniük, hogy a fejezetek alapvetően lineárisak. A pályákat több irányból és módszerrel lehet végigvinni. Én azért továbbra is tartom, hogy a lopakodós képességeken lehetett volna finomítani. Ott van ugye az állat, vagy ember bőrébe bújás, az nagy ötlet, meg a sötétben látás, altató lövedék villámlás és kb. ennyi. Harcban, meg rengeteg dolgot lehet alkalmazni. Valahogy ez a lopakodás engem is megfogott, a Thief 3 óta, nem lehetett ilyen jót szórakozni ezzel.
Az mondjuk tényleg jó, hogy ha halk vagy, akkor alapból kevésbé keresnek, kisebb ugye a "káosz" szintje.

A Steam szerint tegnap egyetlen küldetés teljesítésével 5 órát töltöttem el. Nyilván ez nem tiszta játékidő, benne vannak a visszatöltések, illetve az is, amikor valamiért meg kellett állítani a játékot egy kis időre, de akkor sem rossz.
Ha valaki meg akarja keresni az összes rúnát, illetve a többi gyűjthető cuccot, teljesíteni akarja az összes mellékküldetést, valamint a célpontot "nem halálos" módon akarja elintézni, sőt még a különböző könyveket, leveleket is elolvassa és feltöri a széfeket, akkor ez beletelik jó néhány órába valamennyi helyszínen.
Valóban a választás szabadsága az, amitől igazán jó a Dishonored, mert nincs jó vagy rossz megoldás, mindenki úgy jut el a végső célhoz, ahogyan akar. Nekem egyelőre nagyon bejön a lopakodás, embert még nem öltem, érzek is rá motivációt, hogy megpróbáljam így teljesíteni az egész játékot. És pont az a szép az egészben, hogy rendelkezésre állnak azok az eszközök, hogy ne kelljen faltól-falig lopakodva haladni, így néha nem kevés önmérsékletet kell tanúsítani, hogy ne torkolljon vérfürdőbe a játék. De amikor úgy sikerül elhagyni az adott helyszínt, hogy csak néhányan szereztek tudomást róla, hogy egyáltalán ott járt Corvo, akkor az elég jó érzés.

Még valami: én is teljesen lopakodósan játszom, de az bosszantó, hogy tele vagyok jobbnál jobb felszereléssel és szinte semmit nem használok. Viszont a lopakodáshoz nincsenek igazán ütős fejlesztések. Jó kis látványos akciókat lehet kidolgozni a csapdáktól kezdve az altatós nyilpuskán át a különböző szuperképességeket felhasználva. Tényleg nagyon sokszínű. Ja és igen ebből a szempontból meg Batman - Arkham játékokra hasonlít. Rejtőzködsz, megzavarod őket, aztán eltűnsz stb. Itt is megvan hozzá a fegyverarzenál.
Ettől függetlenül gyakorlatilag végig lehet vinni a játékot harc nélkül meg, úgy is mint egy klsszikus fps-t, mondjuk közelharccal kiegészítve. Ezt nevezhetjük a játék erősségének is.