Dishonored

"Esetleg az altató lövedékekkel lehet operálni, de az meg elég gagyi, így nyílt harcban."

Tényleg eléggé az, ennek ellenére én pont ezt a megoldást alkalmaztam, utána meg szépen kidobáltam őket a házból. Nyilván abszolút nem életszerű megoldás, mert egyszer majd felébrednek, de a cél érdekében belefért.
Azt gondolom egyébként, hogy egy lopakodós végigjátszás után ki fogom próbálni az erőszakosabb megoldási formákat is, mert kár lenne kihagyni az azt szolgáló képességek alkalmazását. De valószínűleg ez is volt a készítők célja, hogy többféle módszert is kipróbáljuk (amelyeket persze egy végigjátszáson belül is lehet variálni).

Így visszagondolva vannak olyan részek, ahol kénytelen vagy ölni. A fő küldetésszálon még nem találkoztam ilyennel (kivétel a játékkezdet), de pl. amikor "rongyos nagyinak" kell segíteni levadászni a betolakodókat, azokat nem lehet csöndben hatástalanítani. Esetleg az altató lövedékekkel lehet operálni, de az meg elég gagyi, így nyílt harcban .
Igen, ahogy mondod a szabadság az tényleg nagy erénye a játéknak. Méghozzá ezt úgy sikerült elérniük, hogy a fejezetek alapvetően lineárisak. A pályákat több irányból és módszerrel lehet végigvinni. Én azért továbbra is tartom, hogy a lopakodós képességeken lehetett volna finomítani. Ott van ugye az állat, vagy ember bőrébe bújás, az nagy ötlet, meg a sötétben látás, altató lövedék villámlás és kb. ennyi. Harcban, meg rengeteg dolgot lehet alkalmazni. Valahogy ez a lopakodás engem is megfogott, a Thief 3 óta, nem lehetett ilyen jót szórakozni ezzel.
Az mondjuk tényleg jó, hogy ha halk vagy, akkor alapból kevésbé keresnek, kisebb ugye a "káosz" szintje.

A Steam szerint tegnap egyetlen küldetés teljesítésével 5 órát töltöttem el. Nyilván ez nem tiszta játékidő, benne vannak a visszatöltések, illetve az is, amikor valamiért meg kellett állítani a játékot egy kis időre, de akkor sem rossz.
Ha valaki meg akarja keresni az összes rúnát, illetve a többi gyűjthető cuccot, teljesíteni akarja az összes mellékküldetést, valamint a célpontot "nem halálos" módon akarja elintézni, sőt még a különböző könyveket, leveleket is elolvassa és feltöri a széfeket, akkor ez beletelik jó néhány órába valamennyi helyszínen.
Valóban a választás szabadsága az, amitől igazán jó a Dishonored, mert nincs jó vagy rossz megoldás, mindenki úgy jut el a végső célhoz, ahogyan akar. Nekem egyelőre nagyon bejön a lopakodás, embert még nem öltem, érzek is rá motivációt, hogy megpróbáljam így teljesíteni az egész játékot. És pont az a szép az egészben, hogy rendelkezésre állnak azok az eszközök, hogy ne kelljen faltól-falig lopakodva haladni, így néha nem kevés önmérsékletet kell tanúsítani, hogy ne torkolljon vérfürdőbe a játék. De amikor úgy sikerül elhagyni az adott helyszínt, hogy csak néhányan szereztek tudomást róla, hogy egyáltalán ott járt Corvo, akkor az elég jó érzés.

Még valami: én is teljesen lopakodósan játszom, de az bosszantó, hogy tele vagyok jobbnál jobb felszereléssel és szinte semmit nem használok. Viszont a lopakodáshoz nincsenek igazán ütős fejlesztések. Jó kis látványos akciókat lehet kidolgozni a csapdáktól kezdve az altatós nyilpuskán át a különböző szuperképességeket felhasználva. Tényleg nagyon sokszínű. Ja és igen ebből a szempontból meg Batman - Arkham játékokra hasonlít. Rejtőzködsz, megzavarod őket, aztán eltűnsz stb. Itt is megvan hozzá a fegyverarzenál.
Ettől függetlenül gyakorlatilag végig lehet vinni a játékot harc nélkül meg, úgy is mint egy klsszikus fps-t, mondjuk közelharccal kiegészítve. Ezt nevezhetjük a játék erősségének is.