Magyar katonák külföldi konfliktusokban

Azzal, hogy a NATO-ba léptünk, feladtuk semlegességünket. Az az ügy ami a NATO-t érinti, az minket is érint, pont azért, mert tagok vagyunk. Ha igényt tartanak a segítségünkre, segítenünk kell, olyan egységgel, amilyet kérnek. Nem az USA-nak kell segítenünk, hanem a NATO-nak. (sajnos ez mostanában 1 és ugyanaz)

nem megy sehova senki, az irakiak jönnek, hozzák magukkal a rossz szemek figyelmét, akik MO-t nagy USAbarátnak hisz majd, s jó kis célpontokká válunk.

Az Alkotmányban benne van, hogy az ország semlegességet vállal minden fegyvertelen és fegyveres külföldi konfliktusban, hacsaknem az ország határait sértik azok. A NATO tagjai vagyunk, nem a US Army-é, senki sem kötelezte az országot a támogatásra, az idióta Orbán kezdte a tárgyalásokat az USA-val arab ügyben, és a nemkülönb idióta Medgyessi pedig olyan seggnyalója Bushéknak, hogy az az alkotmányt sérti. Két ilyen idiótát! (most csakis ezen határozataik miatt idiótáztam)

MO semlegességet kell hogy vállaljon, mert különben jól rábaszunk, ahogy tesszük már 1521 óta, ami óta mindig valaki segítségével kell biztonságunkat biztosítani. Érdekes, hogy az I. és II. Vh vesztes Ausztria milyen jó helyzetben van s az örökös semleges Svájc is mennyire szenvedésmentes (persze semlegességük csak részben okozója jólétüknek, de a háborús kiadások - akár támogatások szintjén - mindent felemésztenek. Lásd Japánt és az NSZK-t, akik pont fordítva, hadikiadás nélkül hogy felemelkedtek.


Semlegesség, se orvos se segély se katona ne menjen, ne támogassuk egyik oldalt se, nem vagyunk nagy hatalmak, nem áll érdekünkben a nagyhatalmakat támogatni, nem kell a seggnyalás, a picsába az összes talpnyaló politikussal.

"A bölcselet csupán költészete azoknak, mikről még nincsen fogalmunk" M.I.