Első ránézésre nem hozott lázba, de aztán rájöttem, hogy tulképp egy Mass Effect XCOM környezetben (már, ami a harcot illeti persze). Ha ezt még nyakon öntik az új XCOM-hoz hasonló menedzsmenttel, még jó is lehet, nem is beszélve a felállás miatti multiplayer lehetőségekről. Grafika meg vállalható.
Az ilyen játékoknál egyedül az lehet frusztráló, hogy egy embert tudsz csak irányítani valós időben, közben meg a többiekből fasírtot csinálnak.
Dark Archon
Valahogy egy nyomasztóbb hangulatú, megfontoltabb, GRAW jellegű játékmenet jobban illett volna a témához. Hol érezné a játékos, hogy ő az utolsó ellenálló, a partizán, a róka az idegenek hátsó kertjében; ahogy hangtompítós fegyverekkel, szépen felépített mozgással becserkészi, csapdába csalja az ellenséget.
Vagy ha lebuktak, vagy ha becserkészés nem lehetséges, s nyílt ütközet kerekedik, akkor ne az legyen, hogy úgy megyek át az ellenen, mint - Patton szavaival élve - a f0s a libán, hanem minden egyes lelőtt ellen után újra és újra le kelljen nyelni a torkunkat szorongató gombócot, majd elégedetten megdörzsölni a tenyerünket, s a következő 50 méternyi mozgást megtervezni.
S a grafika is mintha az utóbbi X-Com-ot idézné. Amihez elég volt bőven, hiszen egy körökre osztott taktikai játék volt, de ehhez a taktikai TPS-hez kevés.