A magyar labdarúgó válogatott

Az elkeseredés nálam is megvan persze. Viszont a budapesti találkozó után sokkal idegesebb voltam. Ezt most viszonylag könnyen tudomásul vettem, azt sokkal nehezebb volt feldolgozni. Emlékszem, a tavalyi EL-döntő után beszéltem erről, ahol az Atlético 3-0-ra lemosta az Athleticet, és láttam a síró bilbaói drukkereket utána. Ott sem értettem, miért váltott ki ilyen heves reakciókat belőlük a dolog. Én inkább rezignált vagyok egy ilyen meccs után, ahol az első percektől fogva esélyünk se volt, még a tisztes helytállásra sem. Ellenben a románok pesti egyenlítése miatt még mindig kattog az agyam, és folyton eszembe jut az a bizonyos "mi lett volna, ha". Mert bizony ha az a gól nincs a hosszabbításban, akkor még mindig nekünk lenne több pontunk, és mi állnánk a csoport második helyén, és nekünk lenne nagyobb esélyünk a pótselejtező elérésére. Dacára annak, ma este milyen gyalázatosan játszottunk. Szóval nem itt, Bukarestben úszott el a dolog, hanem otthon.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

Én nem tudom,de megint megvan ez a k***a meccs utáni elkeseredés... Pedig nekem vhogy nem tűnt lehetetlennek egy román válogatott legyőzése,de ezek szerint még enyhe kifejezés a lehetetlen szó.

-

Az a baj, hogy sosem racionális alapokon kezeljük ezt a válogatottat, mindig elhisszük azt ami nincs....

Soha ne vitatkozz idiótákkal ! Lesüllyedsz az ő szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal. (Woody Allen)

Fizetésmegvonás helyett fodrásztól távoltartást kellene meghatározni a büntetésükként. Ne aggódj pikk-pakk megtanulnának footballozni.

Nem tudom,h hány bizonyíték kell még nekem,mikor az országban már évtizedek óta nincsen football,csak foci,labdarúgás. Valamiért mindig elhitetem magammal,h van itthon football,de mindig rámkontráznak.

-

Az a baj, hogy a fizetésüket így is megkapják.

Sajnos az a valami hiányzik ezekből a srácokból, ami pl. minden egyes viziválogatott minden emberében megvan nálunk.

A kibaszás társas játék, sose feledd.