Augusztus óta vezetek ciginaplót, ami elég kényelmes, de lassú út a leszokás felé. Egyelőre több-kevesebb sikerélménnyel működik a project, a napi közel 1 doboznyi fogyasztást hamar sikerült lecsökkentenem napi 6-7 (nehezebb napokon 8-9) szálra. Mindezt csak azáltal, hogy minden szál után lejegyzem, mikor és miért kellett nekem azt a szart most elszívnom. Következő lépésként most azon dolgozom, hogy a kávét, ebédet stb.-t különválasszam a dohányzástól. A kezdeti sikerélmények itt is megvannak, tegnap pl. a munkahelyen, szünetben gyújtottam rá az első szálra, órákkal az otthoni ébredés után.
Ha már itt tartunk: 11 év aktív láncdohányzás után kurv@ jó érzés úgy ébredni reggelente, hogy tiszták a légutaid, nem nyomja semmi a tüdődet. Ugyanígy tök jó mindenféle fuldoklás nélkül felmenni egy lépcsőn, már nem tudom, mikor szedtem utoljára 2-esével a fokokat. Idegrendszert tekintve meg mintha türelmesebb lennék embertársaimmal (kopp-kopp). Tudom jól, hogy az első leszokás után 99%-ban hamar visszaszokik mindenki, de úgy láttam, ideje elkezdeni valahol. Remélem még tudok majd jelentkezni a sikertörténet folytatásával - tudom, ez kb. csak nekem nagy élmény, de tényleg fantasztikus, hogy ismét fiatalnak, és nem egy jó kondiban lévő 70 évesnek érzem magam.
Mindenesetre, ha valaki még tud megosztani hasonló sztorikat, esetleg tippeket, tanácsokat a jó útra téréshez, légyszi írjon. Segítsünk egymásnak.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
