Csajozás!!!:) - csajok és pasik

"Férfi-nő barátságban én nem hiszek"

Már nem tudsz hinni vagy soha nem is hittél benne?

Az ember nagyon odáig van, meg vissza, hogy milyen inteligens, gondolkodó lény, pedig sokkal közelebb állunk az ösztönvezérelt állatvilághoz, mint azt az egónk engedné beismerni. Hogy röviden a tárgyra térjek: nem azért nem találkozunk a mindennapok során tartós fiú-lány/férfi-nő baráti kapcsolattal, mert nem lehetséges, hanem mert (sajnos vagy nem sajnos) többségünk nincs azon a szellemi színvonalon, hogy az iránytás központja ne az alsóneműjében, hanem a fejében legyen. (Persze ez így kicsit sértő, radikális megfogalmazás, de fél oldallal rövidíti a hszem.) Ezt persze neked kell magadnak megválaszolni, hogy képes vagy-e baráti kapcsolatra egy nővel (aki egyébként lehet elképesztően vonzó is, az mindegy), vagy nem. Amennyiben utóbbi, s valóban nincs szerelmi szál, akkor feletsd el az egészet, s nyugtasson meg a tudat, h racionális döntést hoztál, amely mindekettőtök számára jobb hosszú távon. Ha viszont igen, akkor ne az akadályozzon meg benne, hogy arra gondolsz a másik is képes-e rá. Ezt hagy válszolja meg ő saját magának. Meglátásom szerint egy igaz barát a legritkább dolog az ember életében, s emiatt az egyik legértékesebb is. Ha képes vagy benne az emberi lényt (s nem a nőstényt) látni, akit szívesen magad mellett tudnál az életben, akkor szerintem nem kérdés megéri-e a kockázatot.

Itt még úgysem kértem ki soha a véleményeteket, de most megteszem. Van egy hölgy, akinek eddig is rendkívül kalandos élete volt, és eztán is az lesz, ebben biztos vagyok. Régóta ismerjük már egymást, de jobban csak pár héttel ezelőtt sikeredett ez az ismerkedés, és hihetetlenül megkedveltük egymást, rettentően sok bennünk a közös, és sok mindenről ugyanúgy vélekedünk. Még persze sorolhatnám, a fentebb említetteken kívül azért többről van szó. Az érdekelne, hogy Ti mit mondtok! Jelenleg két pasi között őrlődik, és saját magát emészti. Mindig is kicsi volt az önbecsülésem, de szerény véleményem szerint nem jöhetek nála szóba, mint potenciális párjelölt, bár volt erre is már nem egy ellenérv, ami kicsit engem is meglepett. A lényeg, hogy barátilag nekem hihetetlen nagy pluszt jelent a társasága, mert az egész lényéből fakad valami megmagyarázhatatlanul pozitív, és felpezsdítette az életem, és sok mindenről megváltozott a véleményem, tele vagyok pozitív energiával. Férfi-nő barátságban én nem hiszek, előbb utóbb elbillen valamelyik irányba a mérleg nyelve. Ezt a kapcsolatot sem szeretném feladni, viszont pár barátom már most aggódik a lelki békém miatt, és hogy mit művelhet velem. Szerelemről itt szó sincs, csak kötődésről, ami viszont kölcsönös. Első gondolatom az volt, hogy két lépést hátra, és távolságtartás, ki is kértem erről a véleményét. Ezt ő sem szeretné, és igazából én sem. Tuti voltatok már hasonló helyzetben. Mi mondtok? Igazából okosat ilyenkor nem igen lehet szerintem, de azért mégis...