Én akkor tizenhat éves siheder gimnazista voltam, katonai középiskolás. Nagyon odatett minket az akkori 6-1 - emlékszem 250-en néztük a meccset a kolesz étkezdéjében, szurkolás, magyar zászlók stb. közepette -, de a harmadik után elnémultunk... Így 27 év távlatából visszatekintve, tegnap ugyanazt láttam, mint akkor, annyi különbséggel, hogy az akkoriak azt a csúfságot vb-n "hozták le", míg ezek a mai szarháziak "csak" egy selejtezőn. Akkor úgy gondoltuk, hogy egy érthetetlen "kisiklás" volt az a játék, de azt nem gondoltuk volna, hogy ez a kisiklás ilyen hosszú ideig fog tartani.
Fogadkoztam én barom múltkor, hogy nem nézek válogatott meccset, de megint csak leültem a tv elé, én állat!
Bár ne tettem volna: a "81" önmagáért beszél. Ennél már nincs lejjebb sem szakmailag, sem morálisan... Nem tudok már mit mondani, gondolni: talán csak azt, hogy a bazi nagy "szakembereink" és a "vérprofi játékosaink" látogassák sűrűbben az úszók, vízilabdások, kézisek, hovatovább kajakosaink edzéseit, felkészülését, tanulmányozgassák az utánpótlás nevelés módszereit stb. Hátha ragad rájuk valami. 
