Nem tudom, mi számít jó haladásnak, de valamennyire elkezdtem változni. Az étrendtől továbbra sem tértem el, az elején grammpontosan kimért kajáknak hála most már elég jól meg is tudom saccolni, hogy miből mennyit viszek be.
Nem tudom, mondanak-e így az értékek valamit, de mivel viszonylag magas vagyok (184 cm) és elég nehéz is (92 kg körül), plusz könnyen jönnek fel a kilók, így a 180-220g körül tartott napi fehérjebevitel mellé csak egy közepesebb mennyiségű szénhidrát adagot tolok (300-350 g körül).
Ehhez jön heti 3-4 edzés (azért írom így, mert folyamatos műszakban dolgozom, így nincsenek hétköznapok és hétvégék, tehát hetek sem), mindegyik más izomcsoportra.
Ezek az edzések szerintem elég kemények, nagy súlyok és látványos üvöltözés helyett minden gyakorlatból igyekezzük (haverommal, haveromnál, ott vannak gépek, súlyok, rudak, minden, ami kell) kihozni a maximumot. Tanulni kellett és kell még most is mindent, a sokat hangoztatott agy-izom kapcsolatot, azt, hogy mindig a célizom dolgozzon. Sokszor nem tökéletes még, de egyre jobban megy, ami egyre nagyobb és tovább tartó fájdalomban mutatkozik.
Az eredményesség már más kérdés. A súlyzós edzéssel egy időben elkezdtem szobabiciklizni is, először fél órákat, hogy beleszokjak, azt most már 50-60 perceket, intenzíven, megfelelő pulzustartományban, ugyanis a 92 kg természetesen véletlenül sem izom. Nem vagyok kövér, de hasra szedtem fel, még ha a sörhastól messze is van, azért nem szép látvány már. Illetve volt, mert mostanra apadt kicsit, az izmosodás pedig ezzel együtt megindult, de ez a folyamat nem tartható a végtelenségig. Viszont az izmosodás és izomnövekedés mértéke nem valami nagy, bár ez sok mindennek betudható, illetve lehet, hogy nagy (vannak erre utaló jelek, pl. a stagnáló zsibbadás), csak mivel ég a zsír közben, így a látvány nem (túl) sokat változott.
Persze ez így nem hangzik valami jól, de a helyzet ennél vidámabb: én nagyon látom és érzem is magamon a fejlődést és azt, hogy ahol korábban petyhüdt párnák voltak, ott most egész mástól dagadok. Szóval eszemben sincs sem abbahagyni, sem változtatni, remélem idővel majd látványosabban is megmutatkozik a fejlődés.
Lényeg, hogy precíznek és progresszívnak érzem a munkát, és nem az a lényeg, hogy utána bedurranva lefényképezzem magam a tükörben és megosszam negyven helyen, hogy milyen gecimenő vagyok
Respect is not given. It's taken.
