Igazából a válogatott még jobban is végzett, mint amit a papírforma szerint elvárható lett volna, hiszen a román és a török válogatott is jobb nálunk, mégis sikerült utóbbit megelőzni, és az utolsó fordulóig volt esély a pótselejtező kiharcolására. Ha jobban sikerült volna kezelni a médiát, valamint a válogatott képes lett volna elfogadható játékot felmutatni az idegenbeli holland vagy román meccsen, akkor beszélhetnénk arról, hogy szépen helytálltak. Ehhez képest -gondolom- erős külső (politikai) nyomásra arról volt szó, hogy nyerni megyünk Romániába, aztán meg Hollandiában is van esély (csillagászati maximum), ráadásul a kétszer 90 perc alatt egy pillanatra se tűnt úgy, hogy lenne valami épkézláb terv legalább a döntetlenre.
Aztán jöttek a kínos nyilatkozatok előbb Dzsudzsáktól, Egerváritól, majd Devecseritől is, így sikerült a közvélemény előtt ellehetetleníteni magukat. Kár érte, mert egy őszinte és független szövetségi kapitány mellett (mivel Egervárinak sokszor azt kellett mondania, amit a felső vezetés hallani akart, és nem ami a valóság volt, ebben biztos vagyok!) ez a selejtező sorozat lehetett volna egy apró siker, így viszont óriási kudarc lett.
A klubcsapatok, valamint az utánpótlás teljes lebőgése viszont mindenképpen hatalmas kudarc, amiért máshol sokaknak mennie kéne.
If I look back I am lost
