De a lényegen nem változtat, hogy az élet tényleg nem áll meg, a szakítás után belevetettem magam az iskolai médiás versenybe (ami egyébként az exszel való egy éves évforduló napja előtt egy nappal zajlott, és aznap ismerkedtem meg a mostani asszonykával is), és klasszisokkal hamarabb magam mögött hagytam az igazán fájdalmas lelki részét ennek.
A vélemények eltértek abban, hogy ilyenkor mi a jobb, inni és szétverni a világot ("I felt like destroying something beautiful' ugye), vagy pedig értelmesen lefoglalni az agyunkat, ez már emberfüggő. Nekem például kellett az előbbi is bőven, mert azt az értelmetlen, tehetetlen dühöt le kellett vezessem.
A kibaszás társas játék, sose feledd.
