Még annyi, hogy mondjuk 92-93-ban, a Doom az egyik legszebb játék volt (és kurva jó is
, amit 10-20 fős csapattal csináltak - talán még annyi se. Ma, ugyanezt a sikert csak a legnagyobb stúdiók tudják elérni, több emberrel, nagyobb anyagi ráfordítással, amiből nyílván pénzt is akarnak, csak itt egy-egy nagyobb bukás magával ránthat mindenkit. Szerintem ezért nem változtat pl az Activison a Call of Duty-k receptjén, mert nem mernek bevállalni egy hatalmas zakót.
Megint más dolog, hogy a többségünk gyerekként/tizenévesként találkozott a 90-es évek játékaival, nagyobb hatással voltak ránk, és nem rágták a szánkba a játék minden elemét, hanem volt idő foglalkozni velük, kitapasztalni, megismerni. Most, a munka, meg az életem mellett egyre kevesebb időm jut játszani, ha van, akkor is 1-2 címmel maximum, bár ezzel úgy vélem nem vagyok egyedül
Ami egyébként még zavaró, az a DLC, skin, ilyen-olyan szarság őrület. Szépen begyűrűzött a játékszoftverek közé is, hogy a relative alacsony árú játék* mellé a valódi profitot már a kiegészítő termékek adják. Így megy ez más termékeknél is (tv, kocsi stb), a nagyobb baj akkor van, amikor a teljes értékű játéknál már szembetűnően látszik , hogy erre mennek rá. (Mafia 2 megvan?) Persze van, amikor kifejezett jól jöhet egy-egy ilyen kiegészítés, pl a Diablo 3-hoz mondjuk 2-3 ezerért egy új karakter simán beleférne.
* a nagyobb címek már 98-2000 környékén is 10-12 ezer forintba kerültek, de még emlékszem, amikor az Age of Empires 2-ért nem féltek 18 darab Mátyás királyt kérni, nos ezekhez képes ma is ennyiért juthatunk a legújabb címekért (PC-én...)
horrorgeeks.blogspot.com
