Labdarúgó-világbajnokság 2014, Brazília

Ennyit én is. Szerintem is így volt jó ez a meccs, ahogyan volt, Costa Rica defenzív hozzáállása egyáltalán nem tette nézhetetlenné (talán a hollandok első 20 perces teljes tanácstalanságát leszámítva). Meggyőződésem, hogy az argentinok is alaposan ki fogják elemezni ezt a 120 percet, mert van mit tanulni belőle, még akkor is, ha ők nyilván nem ebben a felfogásban lépnek majd pályára szerdán.

Tényleg nem tudom, mi lehet a levegőben ott Salvadorban, de ha minden focimeccs ilyen abban a városban, amilyeneket a vébén láttunk, akkor szeretnék odaköltözni. Ma ugyan az eddigiektől eltérően nem született gól, de számomra legalább annyira élvezetes volt ez is, mint a korábbiak. Mondtam már, hogy imádom az ilyen meccseket, ahol hatalmas a tudásbeli különbség, és az egyik csapat csak védekezik végig hősiesen, pláne ha ki is húzza kapott gól nélkül. Lehet, hogy perverz vagyok, de ennyit felvállalok belőle.

De még elfogulatlanul nézve is szerintem simán a legjobb negyeddöntő volt. A nyolcaddöntőkhöz hasonlóan éppen az az egy párharc lett megint szoros, amitől azt vártuk, hogy a legsimább lesz. A másik három meg eldőlt simán, mint azt már beszéltük lentebb.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

És megint a végére maradt a dráma, megint Salvadorban (bár most elmaradt a gólzápor). Hollandia a tűzzel játszott, de szerencsére végül nem égett meg. A kapuscsere nagy húzás volt, de szerintem van Gaal célja csak a pszichikai hadviselés volt ezzel. Vagy ezért, vagy azért, de bejött.
Ki kell még emelni Robben nagyszerű játékát, ha valaki felnőtt volna még mellé a támadók közül, akkor sokkal hamarabb befejeződik ez a meccs. Olyat meg még nem is nagyon láttam (de legalábbis nem emlékszem), hogy egy játékosról besárgul az ellenfél komplett védelme.
Azt sajnálom, hogy Costa Rica sokáig teljesen feladta a támadás lehetőségét, azért az durva, hogy Cillessen a 116. percben védett először. Szerintem ők ennél többre is képesek lettek volna, de én megértem, hogy a hollandok ellen nem mertek többet kockáztatni, amit pedig játszottak, azt jól is csinálták, meg a szerencse is velük volt néha. Nem értek egyet azokkal, akik szidják most ezt a semmiből a legjobb nyolc közé jutó kis csapatot, óriási dolgot vittek véghez. De azért örülök, hogy végül az igazság győzött, ami a fociban amúgy egyáltalán nem törvényszerű.