Labdarúgó-világbajnokság 2014, Brazília

Tulajdonképpen a bronzmeccsen megnézhettük még egyszer a német–brazilt, csak egy fokkal kevésbé szórakoztató kivitelben, mivel a hollandok nem igyekeztek annyira, hogy négyet, ötöt, hatot, hetet gurítsanak a braziloknak. De ugyanaz ment végig, a hollandok felállították a szokásos öt védőjüket, a brazilok pedig teljesen tanácstalannak bizonyultak, amikor elérték ezt a falat. Hiába birtokolták sokkal többet a labdát, meg tartózkodtak az ellenfél térfelén szinte a teljes második félidőben, semmi ötlet nem volt felfedezhető a játékukban, és igazán helyzetet sem alakítottak ki. Bezzeg a másik oldalon amikor jöttek a kontrák, vagy nem is kellett klasszikus kontra mindig, csak amikor Robben álló helyzetből megindult egyszerűen, akkor a brazil védők már futkostak kétségbeesetten, mint pók a falon.

A hollandok most sajnálhatják igazán, hogy végigbekkelték az argentinok elleni meccset. Nem azt mondom, hogy ezt kellett volna csinálni, mint ma a brazilok ellen, mert az argentin védelem ennél sokkal szervezettebb volt, de valamennyi kockázatot mindenképpen kellett volna vállalni, valamit a támadások terén is mutatni.

A brazilok világbajnoki szereplésére visszatekintve pedig most már elmondható, hogy igazából a teljesítményük meglepően következetes, és jól be lehet sorolni őket. A gyengébb ellenfelek, Kamerun és Horvátország ellen még ment a dolog; az egy fokkal jobb formában lévők, Kolumbia, Chile, Mexikó ellen már döcögött a szekér, hol jobban, hol kevésbé; az igazán nagyokkal, Hollandiával és Németországgal pedig egyszerűen nincsenek egy súlycsoportban. Ennek tudatában hálát adhatnak azért, hogy a szerencsés sorsolásnak és a körülményeknek köszönhetően végül az elődöntőbe azért be tudták verekedni magukat a hazai rendezésű vébén, mert ebből sokkal nagyobb égés is lehetett volna.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.