Teljesen mindegy, hogy mennyire értelmesnek tűnik, meg okosnak, meg műveltnek (úgy értem bazmeg, hiába beszélheted vele végig az összes kedvenc filmed és könyved és szerződ és rendeződ), és normálisnak (mindegy mit mond), egy nő előbb vagy utóbb, de inkább előbb úgyis lecseréli magát az ugyanúgy kinéző, de ostoba, X-dimenzióbeli alteregójára, aki teljesen ellentétesen viselkedik az addigi énjével szemben.
Ez az esemény akkor következik be, amikor valamit bele is kellene rakni a kapcsolatba, amibe addig az idején kívül semmi mást nem kellett. Eljutottam arra a pontra, hogy akinek udvarolni kell, az mehet is tovább, komolyan bazmeg, hülyítsék a saját anyjukat most már.
Oké, első idegből írok most, de ezt az évet kezdem hihetetlenül megunni már.
A kibaszás társas játék, sose feledd.