LucasArts kalandjátékokon nőttem fel, mai napig hatalmas kedvenceim. Meg is vannak mind egy szálig a ScuMM-nak hála. A Grim Fandango az egyik legutolsó, és egyben legjobb alkotásuk. Igazi "régimódi" kalandjáték, amely azonban már 3D-ben pompázott. Többször is végigtoltam. Valami hihetetlen atmoszférája és hangulata van, és a mexikói halotti maszkokról mintázott szereplők is nagyon ott vannak a szeren. Borzasztóan jó a zene és hanganyag is, és a humor terén is borzasztóan nagyot alkottak a készítők. A Monkey Island (TM) sorozat és a Day of the Tentacle mellett ez a személyes kedvencem. A feladatokra sem lehet panasz, amelyek bizony megdolgoztatják az ember agyát (és gyakran nagyon durván pihentnek kell lenni, hogy rájöjjünk a megoldásra). Ja, és a LucasArts szép emlékű kalandjáték részlegének sokat emlegetett szlogenje szerint, nem azért készült a játék, hogy "orrba vágjanak büntetésből, valahányszor rossz irányba fordulsz". Ergo lehetetlen meghalni benne, de ettől még nagyon tartalmas kalandra számíthat, aki kipróbálja. Beszippant, és nem ereszt. Azóta sem nagyon volt ennyire hangulatos, jól megkomponált, klasszikus kalandjáték a piacon. (Na jó, a Tell Tale azért tud, ha akar, ami nem is csoda, hiszen jó részük régi LucasArts veterán. Ugyanez igaz a Double Fine-ra is.)
Egy szó, mint száz: KÖTELEZŐ DARAB!!!
"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/