Shiki
Anno csak azért nem néztem meg, mert nekem eléggé furcsa volt a karakterek rajzolása. Mintha tuskóból faragták volna őket, amolyan igényesen elnagyolt módon. De hát a Code Geass-ra is furcsán néztem, a története mégis magával ragadott. Ezért hát ennek is adtam egy esélyt. Beszereztem és szépen elkezdtem nézni. Aztán hirtelen azt vettem észre, hogy már a felénél járok!
Feltételezem, hogy ezt a (majdnem) remekművet itt már mindenki látta, de ha mégsem, akkor írnék róla pár szót.
Adott egy kis falvacska, valahol isten háta mögött két kilométerrel, ahol valami különös dolog kezdi szedni áldozatait. Persze, fogalmazhattam volna konkrétan is, azonban az anime valami szenzációsan kezeli az alapfelállást. Nyomozás indul a különös, először valamiféle vírusnak hitt halálosztó ügyében. Ez pedig a sorozat feléig három szálon kezd kibontakozni, futni, és valahol abbamaradni. Első körben egy orvos szemszögéből ismerhetjük meg a vámpírrá válás módját, méghozzá szakkifejezések és konkrét meghatározások segítségével. Ezek létező, orvostudományi/anatómiai dolgok, amik segítik megérteni a mikéntet.
Második körben egy pap segítségével ugyan magáról a vámpírkultuszról nem tudunk meg többet, de ahogy hozzátesz, avagy hozzá próbál tenni a nyomozáshoz, úgy nyomatékosítja a faluban zajló, rettenetes valóságot a néző felé. Mert mi már pontosan tudjuk mi folyik ott, hiszen nincs ember, aki ne ismerné a vámpírok vagy a zombik háttérsztorijait. Ezért az anime legerősebb oldala a tálalás. A két központi karakterhez társul még néhány fiatalabb gyerek is, akik szintén kiveszik a részüket a nyomozásból, és bár mind a három szálon futó karakterek sejtik, hogy mi is zajlik a háttérben, egyszerűen nem mernek vele előállni. Mert hát ki hinne nekik? Ezért mindenki a saját elképzelései alapján próbálja megoldani a helyzetet.
A történet igen drámai, családok halnak ki néhány nap alatt, alig, hogy megismerünk valakit, jó eséllyel másnapra hulla, vagy ahogy a sorozatban hívják, „visszajáró” lesz belőle. A körítés tökéletes, és mint feljebb említettem, úgy az anime feléig szenzációsan vannak kitalálva a dolgok, és minden kimérten, mesterkélten zajlik. Aztán, ahogy haladunk a történet végéig, úgy ez a remek felállás szétesik. Jóformán megmarad a doki, aki végig a faluért és az ott élőkért harcol, míg a papnál (végeredményben!) láthatunk egy igen jól felépített személyiségfejlődést. Aztán a gyerekek valahol kimaradnak. Szétesik a szerepük, pedig a legidősebb srác ugyancsak az anime egyik főszereplője. Persze, ő vissza-vissza tér, és bár a lépései igen hatásosak, még sincs súlya, mert... spoiler nélkül: nem sikerült jól érzékeltetni a támogató szerepét.
A vége nekem nem tetszett, hiába a két „special”, összecsapottnak éreztem. Tipikusan az az anime, aminek egyáltalán nincs vége, olyan mű, ami ordít egy második évadért, vagy valami komolyabb lezárásért. Ennek ellenére mindenkinek ajánlom, aki szereti a misztikumot meg a nyomozásokat, mert a hangulata... az valami félelmetes! A minőségi kidolgozás igazából a második specialban csúcsosodik ki, úgyhogy nem árt látni!
Hail to the b1tches! Any means necessary! - Grammar Nazi
Lelouch alapvetően nem volt gonosz. Mármint megvoltak a motivációi, és emlékeim szerintem csupán közvetett gyilkosságok történtek miatta. Mondhatni a népéért tett törekvései háborúskodásba torkolltak, de hát ő alapvetően is határozottan akart fellépni az elnyomókkal szemben. Nem úgy, mint gyerekkori barátja, Suzaku, aki meg pont, hogy belülről akarta megváltoztatni a Japánra telepedett nagyhatalmat. Az anime pont azért volt olyan jó, mert igazából egyik meghatározó alakja sem volt negatív (Lelo, Suzaku). Mindketten egy jobb világot akartak létrehozni, csupán a módszereik különböztek.
Jelenleg a Kyoukaisenjou no Horizon II-t nyúzom, meg pár éppen futó újabb animét. Amint lesz időm, bővebb infókkal jelentkezek. 
