Csajozás!!!:) - csajok és pasik

"Ne nyomd fullba a rendes sráct mert nem lesz benned semmi kihívás. Ennyire egyszerű szerintem. Ha nincs benned kihívás, könnyen adod magad, nem leszel érdekes, a csaj fog irányítani, ő tartja a gyeplőt miközben nincs tudatában annak, hogy rohadtul nem erre van szüksége. Ha veszekedni kell vele hát veszekedni kell, de muszáj, hogy néha érvényesítsd az akaratod és ne rendes-kedveskedd el az egészet. Ez igaz a kapcsolatra is és a kezdeti ismerkedésre is. Legyen tartásod, legyen magabiztosságod (ezt ő mondta és milyen igaza van)."

Sztem ez a tökéletes leírása annak, ahogy a csajok többsége gondolkodik. Sztem is ez nagyjából a recept.

Soha ne vitatkozz idiótákkal ! Lesüllyedsz az ő szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal. (Woody Allen)

Hali,

Csak kíváncsiságból benéztem ide és lám teljesen aktuális a téma nálam is.
Én 2 hónapig jártam egy értelmes, intelligens csajjal (bár voltak agyament f*szságai azért bőven, ettől most tekintsünk el). Állítása szerint külső-belső-szex kombó tökéletes mégsem szerelmes ezért vége. Ahogy a szavaiból kivettem: túl kedves, rendes vagyok. Ezt így konkrétan nem mondta ki, de valóban ez egy létező jelenség, ezt szerettem volna közölni veled ezzel. Sokszor megjártam már ezt, sokan nem mondják ki (mert nem is értik), hogy miért nem szeretnek meg egy idő után úgy igazán. Sok kapcsolatom során egyszer voltam igazán tahó és sz*rtam a nő fejére (ez váltakozott rendes-kedves időszakokkal természetesen). Na az tartott másfél évig. Az összes többi kapcsolatom 2-3 hónap után kifújt. Mint valami mágikus időtartam, mind ugyanaddig tartott és nagyon hasonlóan lett vége. 1 hónap öröm és boldogság majd 1-2 hónap látványos leépülés a csaj "érzelmeit" illetően. Hosszú évekig nem voltam kapcsolatban és azt hittem ezek a dolgok már elmúltak, hogy már nem így lesz, hogy fejlődtem én is és meg tudom fogni a nők érdeklődését. Ó hogy mekkorát tévedtem. Beleestem ugyan abba a hibába. Megadtam neki mindent amire szüksége lehet - kedvesség, odaadás, figyelem stb. Az évek alatt faszára kigyúrtam magam, lett egy jól fizető állásom, kb minden csaj jó pasinak tart, baromi sok témáról lehet velem beszélni, idegbeteg, agresszív állat nem vagyok, nagyon diplomatikusan tudok minden konfliktust rendezni, tényleg baromi sokat fejlődtem a régi énemhez képest - eredmény: ugyan az.
Probléma? Ne nyomd fullba a rendes sráct mert nem lesz benned semmi kihívás. Ennyire egyszerű szerintem. Ha nincs benned kihívás, könnyen adod magad, nem leszel érdekes, a csaj fog irányítani, ő tartja a gyeplőt miközben nincs tudatában annak, hogy rohadtul nem erre van szüksége. Ha veszekedni kell vele hát veszekedni kell, de muszáj, hogy néha érvényesítsd az akaratod és ne rendes-kedveskedd el az egészet. Ez igaz a kapcsolatra is és a kezdeti ismerkedésre is. Legyen tartásod, legyen magabiztosságod (ezt ő mondta és milyen igaza van).
Rendes-kedves romantikus srác vagy? Kitartást hozzá, nehéz dolgod lesz. :\

Egyébként mikor volt szerencsém négyszemközt beszélgetni vele, annyira meglepődtem, hogy milyen normális, nem ilyenek gondoltam megmondom őszintén. Elmesélt dolgokat, még régebbről, s valahol megértettem, hogy ő miért olyan, amilyen. De emlékszem egy viszonylag korai facebook beszélgetésben mondta, hogy mindig kell valaki, aki fogja a kezét. S amikor elmesélte ezeket, akkor megértettem, hogy miért. Ezért érdekes, hogy én ezt tudnám adni, s mégse kell

Arról meg nem tehetek, hogy igyekszem úriember lenne, nem én válaszottam, ezt adta a gép, ilyen vagyok, pont. Amúgy egy helyen lakunk, s van egy társaság, amibe járhatnánk mindketten, bár én csak mostanában voltam, nyilván nem ok nélkül. Legjobb barátnőjével beszélgettem, s ezt ő se érti. Sose tudott rajta kiigazodni, de ez mindenen túl tesz nála is már.
Az a baj, hogy én komolyan gondoltam, ő meg talán nem akarja ezt. Én férfinak tartom magam, ő viszont még nem nő... nem kívánom, hogy így legyen, de ha majd a kövtkező szar kapcsolatán túl lesz, remélem eszébe jutok majd..

Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk

Ez egy nagyon tré nő, áldd az eget, hogy visszautasított. Ha összejöttök, kb. 3 hónapon belül valami óriási faszságba torkollik az egész, és ez jóval biztosabb, mint hogy ő mennyit tud adni, meg viszonozni, meg a hülyeségei.
Az ilyen nők valójában elmebetegek, minden szarba mindent belemagyaráznak, megnézik a horoszkópodat, égi jeleket keresnek és olyan barátnőket kérdeznek meg, akik a facebook profilodra sem néztek még rá.
Mondom, örülj neki, hogy így alakult. Ha értelmes nővel találkozol, észre fogod venni: fényes aurájuk van, sorszámozva vannak és "0,001%" feliratú pólóban járják a világot.

Respect is not given. It's taken.

Agyfasz. Utasítottak már vissza valaha azért, mert rendes srác vagy?? Most kb. ezt érzem. Idézem a szaftosabb részeket:

"Biztos vagyok benne, hogy boldog lennék veled, hogy sok mindent megtennél értem és én azt sosem tudnám olyan mértékben viszonozni"

"Az nyilvánvaló, hogy nagyon kedvellek és vannak olyan dolgok amiben megegyezik a véleményünk az ízlésünk és van amiben nem, ami még jobban összerántana minket. De nem tudom magam elképzelni melletted bármennyire is szeretnám. Én állandóan pörgök, izgek-mozgok nem tudok egy helyben megmaradni. Iszonyatosan rendes,kedves, megertő es imádnivaló vagy, és szerintem az egyik legnagyobb hibám kovetem el azzal, hogy visszautasítalak, de nem akarok úgy összejönni veled, hogy nem szeretlek"

Na most az a kibaszott helyzet, hogy ismerem úgy max egy hónapja, s randira hívtam, nem azt mondtam, hogy jöjjünk össze. Erre azt írta, hogy de akkor egyenesen utam lenne, mert könnyen belémesne. Kérdeztem természetesen, hogy ez miért is baj? Az ő részéről lenne rossz, mert nem tudna nekem annyi mindent megadni, amit elvárunk egy kapcsolattól. Hogy nem tudná viszonozni az érzéseimet... Aztán még írja, hogy az jobb lenne, ha elkezdenénk ismerkedni s utána mondaná, hogy bocs!?

Erre meg ezt írtam idézem:
"nem lenne jobb, csak te olyan kibaszott biztos vagy benne, hogy nekünk még csak véletlen se működne
csak akkor ne tudtam volna h lenne nálad esélyem
...
mert valójában meg nincs
de talán igazad van
ha van valaki aki tisztelne, megbecsülne, megértene, szeretne stb, aki mellett lehetnél önmagad, s neked nincs rá szükséged, akkor nekünk sincs szükségünk egymásra tényleg
naivan azt hittem, erre vágynak a nők, mert mindig ezért sír mindenki, hogy sok a seggfej
de ha van valaki, aki nem az, ő meg nem kell
egyszerű ez.."

Bullshit. Tényleg olyan gyökerekkel járt eddig, legutóbbi pasija is otthagyta pár hónap után, így nem is kereste már, nem volt hajlandó lejönni hozzá, hogy találkozzanak. És így neki az fura, hogy én romantikus vagyok, meg így tényleg rendes. Meg, hogy elhívtam randira s ezen volt fennakadva, hogy ő fél ettől, mert sosem volt igazi randin. Annyi lett volna bazdmeg az egész, hogy elmegyek hozzá, viszek rózsát, bemegyünk a városba, beülünk valahová inni vagy enni, aztán sétálunk a Tisza-parton és a rózsakertben, aztán max megpróbáltam volna megcsókolni. Tényleg kibaszott félelmetes. Engem az zavar, hogy ez a nulladik esély kategóriája. Mert meg se adja az esélyét annak, hogy randizzunk, vagy megpróbáljuk. Mert ő predesztinálta, hogy nem működne, mert nem tudná viszonozni az érzéseimet, s akkor ez így is van. Csak azt az egyet felejti el, hogy mindenki más. Talán van bennem valami, ami az eddigiekben nem volt... Meg ez milyen buziság már, hogy "nem tudnám viszonozni". Ő maga írta, hogy boldog lenne velem. So what? Mit jelent a viszonzás? Nem szeretünk egyformán, azt amit én megteszek, nem kell neki is. Csak legyen önmaga, s tegye, amit a legjobbnak gondol. És én is azt teszem, s ez tökéletesen elég lenne. De nem, túl kell kombinálni. Nonszensz nálam ez.

Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk