A magyar labdarúgó válogatott

Persze igazad van a szerencsénket illetően. Norvégia nem lehetetlen, de sajnos annyira zavaros a magyar foci körüli hangulat (túlzó elvárások, eredmény kényszer, elcseszett taktika, stb.), hogy jó eséllyel magunkat nyírjuk ki. Ahogy az előbb is mondtam, nem kell nagy mágia a kijutáshoz. Ha mindenki hozná a tudásának megfelelően a 90 percet nem görcsösködve, akkor nem lenne gond. De úgy nehéz, ha "dzsudzsink" 1 értelmes beadást termel, a védőink az éppen aktuális utolsó bakijuk miatt rettegnek ha feléjük száll a labda (jaj csak nehogy megint én baxam el), a kaput a mackós védi rozsdás reflexekkel és padozós "sztárcsatárok lopják a játékperceket az értelmes támadóktól.

Valami agymosás kéne nekik vagy nem tudom...

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

Nem táplálok én komoly reményeket, azért próbálok bízni a sikerben, noha erre legkevésbé a válogatottban dolgozók szolgáltak rá.

Egy csapat minőségét nem az ellenfél határozza meg. Norvégia egy szürke tucatcsapat, amely európai szinten is a középmezőnyben van vhol, annak se épp a teteje felé. Nemzetközi viszonylatban egy "bóvli" csapat, nyilván nem magunkhoz képest értettem. Mi alapjáraton még annyit se érünk.

Pusztán arra próbáltam utalni, hogy sokan (nem feltétlenül erre a fórumra gondolok) már előre mosakodnak és legnehezebb ellenfélről meg peches sorsolásról beszélnek. Kb. mintha vmi Portugália vagy Lengyelország szintű csapatot kaptunk volna, noha erről szó sincs.
Ha már így leszerepeltünk a csoportunkban, akkor nyilván annál és nálunk komolyabb ellenfél jön a pótselejtezőn, ezt előre tudtuk. Ehhez képest megint megfogtuk isten lábát, de megy a rinyálás. Ha behúzott füllel és farokkal állunk ki, akkor jobb nem is költeni az utazásra.

Azok után, hogy csudálatos válogatottunk az eredmény után rohant és görcsölve nyert 2:1-re egy Feröer ellen (ISMÉTLEM FERÖER), majd egy full tét nélküli (azaz teher nélkül szépen is nyerhető) meccset bukóra lehozott az egész selejtező sorozat lúzerei ellen (mert a görögök önmagukhoz képest a leggyengébbet hozták ki magukból szerintem )...nos ezek után bármely ellenfelünket bóvlizni vagy komoly reményeket táplálni igen merész!

A szívem persze azt mondja, hogy kint lejöhet egy x, aztán lehet tovább álmodni. De a realitás, hogy Vatikán ellen is tudunk összebénázni védelmi hibás gólt szerintem. És aztán jöhet a görcsösködés meg az értelmetlen cserék. Ha csak 1x az életben normális hangulatban és könnyeden tudnánk lehozni egy 90 percet, akkor még ez a keret is simán verne egy Norvégiát. De mindig a lila/rózsaszín köd/kapushiba/védelmi ökörség/0-át mutató sztárocskák és hasonlók lökik a szakadékba a reményeket...

Remélem meglesz azért nagy nehezen! De azt is hogy helyén lesz kezelve a siker...

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”