Berki Krisztián megint lemarad az olimpiáról.
Igazából nem is arról akarok írni, hogy hogyan történhetett meg ez, mert az benne van a cikkben elég részletesen. Hanem azon érdemes elgondolkozni, hogy jó-e a jelenlegi kvalifikációs rendszer, ami egyre inkább annak kedvez, hogy az olimpián a minden szeren jól, de esetleg egyiken sem kimagaslóan teljesítő versenyzők indulhassanak túlnyomó többségben, és nem azok, akik az adott szeren a világon tényleg a legjobbak. Persze azért ki lehet jutni szerspecialistaként is, csak sokkal nehezebb, Berkit pedig még szerencsétlen módon sérülés is akadályozta abban, hogy ezzel az egy eséllyel élni tudjon. Az is igaz ugyanakkor, hogy elfogultak vagyunk vele kapcsolatban. Van egy csomó érv amellett is, hogy csak hatszeres tornászok szerepelhessenek a világversenyeken. Például egy olyan tornász, aki a csapatáért, a válogatottért is küzd, és ezért nem koncentrál egyetlen szerre, amiben esetleg a legjobb lehetne, az hátrányba kerülne, ha minden szeren specialisták tömegei indulnának előtte. Aztán a másik ok az infrastruktúra, az olimpiai helyek korlátozott száma, ami nem engedi meg, hogy minden egyes szeren gyakorlatilag különböző mezőny induljon, a szervezők kénytelenek az összetettben jókat előnyben részesíteni, és csak pluszban egy-két helyet biztosítani a specialistáknak. Ugyanakkor azzal az érvvel elég nehéz vitatkozni, hogy ha egyszer osztanak összetettben olimpiai bajnoki címet, illetve van külön olimpiai bajnoki cím az összes szeren, akkor mi a fenének kéne a világ legjobb lólengőjének például meghatározott pontszámot ugrania is feltétlenül. Az egy másik olimpiai versenyszám, neki semmi köze hozzá. Mintha atlétikában az egyes versenyszámokban csak olyanok indulhatnának, akik előtte tízpróbában vagy hétpróbában is kvalifikálták már magukat.
Szóval nehéz ügy, nincs is egyértelmű jó megoldás szerintem... Mi természetesen most fel vagyunk háborodva nagyon. Megint, mint nyolc évvel ezelőtt...
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
