Nigéria 2007 óta, az elmúlt öt tornából négy alkalommal ott volt az U17-es világbajnokság döntőjében, és ebből háromszor nyert is. Összesítésben is az U17-es világbajnokságok történetének messze a legeredményesebb csapata Nigéria 8 döntőbeli szerepléssel, még Brazíliának is csak 5 van. De ha nem az országokat nézzük, hanem a kontinenseket, mondván hogy Európában például több az azonos erősségű válogatott, és jobban megoszlanak a sikerek a tagországok között, nos akkor is az jön ki, hogy Afrika a legeredményesebb 7 győzelemmel és 13 döntős hellyel. Európának és Dél-Amerikának is csak 3-3 győzelme van, és döntős helyből is jóval kevesebb (8, illetve 6).
Ugyanakkor egy évfolyammal feljebb lépve, az U20-asok között Afrikának már csupán egyetlen világbajnoki győzelme van (plusz 4 második hely), Dél-Amerikának meg 11 (plusz 7 második hely), Európának 8 (plusz 6 második hely). Elég durva, hogy átalakulnak a viszonyok a két korosztály között.
Egyébként még csak nem is Nigéria tegnap esti, újabb U17-es győzelme miatt jutott eszembe ezt megvizsgálni, hanem azok után, hogy a döntőbe mellettük Mali jutott be. Többek között úgy, hogy a csoportban és az elődöntőben is szabályosan lefocizták az Európában mostanában etalonnak számító belga utánpótlás-válogatottat, a csoportmeccsen ilyen statisztikai adatok születtek például, hogy 26-2-es kapura lövési arány a javukra. És bár a mali U20-as válogatott a nyári, új-zélandi vébén is érmet szerzett, felnőtt szinten ők sincsenek sehol, még afrikai viszonylatban is legfeljebb középcsapatnak számítanak.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
