Hali. Talán most írok ide először...vagy másodszor.
És nem is igazán kérdésem lenne, hanem csak gondoltam elmondom, hogy mi most a szitu egy lánnyal, és max reagáltok rá, vagy ha van észrevételetek, akkor azt elmondjátok.
Nos...2010 óta ismerjük egymást, egy moziban dolgoztunk még annó. Ő még mindig ott dolgozik, néha össze is futok vele, amikor járok mozizni. Mindig is jóban voltunk, és természetesen nekem mindig is nagyon tetszett, csak hát rólam tudni kell, hogy az önbizalmam kb. a béka segge alatt van, és éppen ezért nem is nagyon merek próbálkozni, vagy nyitni. Illetve nagy tehetségem van ahhoz, hogy addig-addig várok és pöcsölök, míg a kiszemelt leányzó foglalt lesz, PEDIG lett volna nála esélyem.
Nem egy ilyen alkalom volt. Na, a lényeg, hogy éppen ezért nem is próbálkoztam nála, amíg kollégák voltunk. Plusz azért se, mert ugye kollégával azért nem mindig nyerő ötlet összejönni. De mivel már nem vagyunk kollégák, más a helyzet. Kb. olyan 1 éve bepróbálkoztam be nála. Elmentünk egy randi félére, ahol tök egyenesen és őszintén közölte, hogy nagyon szeret meg nagyon imád, de ő kegyetlenül rámegy a pénzre, éppen ezért nem akar engem se kihasználni, se megbántani. Mindig is pénzes pasijai voltak, és én valszeg nem tudnám ezt hosszú távon tartani. Úgy voltam vele, hogy bár persze szomorú voltam, hogy nem jött össze, de még is rohadt korrekt dolognak tartottam, hogy ezt így simán bevallotta, pedig lazán kihasználhatott volna pár hónap erejéig. De nem tette. Lényeg a lényeg, hogy nem jött össze, de azért tartottuk a kapcsolatot, főleg facen, meg ugye amikor elmentem mozizni, és ő is dolgozott, akkor néha-néha összefutottunk, és beszélgettünk. Namármost. Én augusztus első 2 hetében szabin voltam. El is mentem moziba, ahol összefutottunk. Beszélgettünk, majd egyszer csak végigmér és közli, hogy "Dénes, te milyen jól nézel ki." Na most nekem nem sűrűn mondanak ilyet a nők és ha mondják is rohadt zavarba jövök, és ez ezzel a lánnyal kapcsolatban meg triplán igaz.
Mondom neki, hogy "te ne mondj már nekem ilyeneket, mert így is nehezen tudom türtőztetni magamat a jelenlétedben. Csak azért nem kaplak le, mert nem akarom, hogy a pasid széttörje az állkapcsomat." Vagy valami ilyesmit nyögtem ki magamból.
Erre rám néz, tesz felém egy fél lépést, majd közli, hogy "már nincs együtt a párjával." Meglepetten visszakérdezek, hogy WTF, hát pár hónapja még linkelgették facen a nyaralgatós képeket. Erre megint tesz felém egy fél lépést, és azt mondja, hogy "igen, de annak már vége." És mindeközben egyenesen rám néz, azzal a "na, feldobtam a magas labdát te kis fasz" tekintettel az arcán.
Mondanom se kell, hogy nekem ennyi elég is volt, lekaptam. Ott az ő jelenlegi, és az én volt mozis kollégáim előtt.
Miután ez megtörtént, zavarba jöttünk, neki mennie kellett vissza dolgozni, én meg hazajöttem. Pár óra múlva megbeszéltük facen, hogy ez egy ilyen hirtelen fellángolás volt, nem bántuk meg, de maradjunk ennyiben. Jó ok. Eltelik pár nap, majd rám ír egy este, hogy "hát most eléggé kellemetlen a szitu, mivel ő elég sokat gondol arra a csókra és most össze van zavarodva picit érzelmileg és nem tudja mi legyen." Mondanom se kell, hogy félrevert a szívem, hiszen mindig is imádtam ezt a csajt és alsó hangon 1 éve abban reménykedem, hogy na majd egyszer...talán...összejön. Viszont volt annyi lélekjelenlétem, hogy bár visszaírtam neki, hogy huh meg höh meg miegymás, de mindezek mellett megkértem, hogy ezt alaposan gondolja át, mert az egyikünknek se lenne jó, ha most fejest ugranánk valamibe, amiről nem tudjuk, illetve egészen pontosan ő nem tudja, hogy mi az. Eltelt kb. 1 hét, rám írt, hogy találkozzunk. Találkoztunk, ahol kb. ugyan azt mondta, hogy továbbra is össze van zavarodva és nem tudja hova tenni ezt a dolgot. Én se kapkodni nem akartam, se elbukni egy ilyen lehetőséget, így azt tanácsoltam, hogy nézzük meg milyen együtt. Nem kell elköteleznünk magunkat, nem kell kimondani, meg ráerőltetni a kettőnk kapcsolatára, hogy "járunk," meg "egy pár vagyunk", hanem csak csináljunk néha közös programokat, és nézzük meg milyen az, ha egy fél, vagy akár egy teljes napot eltöltünk egymás társaságában, és nem csak 5-10 perceket beszélgetünk, ha néha összefutunk, amikor én moziba megyek. Rábólintott, azóta volt is már egy randik, ami nagyon jól sikerült.
És ami külön öröm számomra, hogy láttam rajta, hogy lelkes, hogy tényleg jól érzi magát és nem csak megjátssza a dolgokat, sőt. Már meg is kérdezte, hogy ráérek e ezen a hétvégén is, mert van egy ötlete, de azt egyelőre nem árulja el, hogy mi.
Szóval most happy van. Persze ki tudja, hogy mi lesz pár hét múlva, lehet ez csak egy fellángolás a részéről, de én azért reménykedem, hogy ez akár hosszabb távon is működni fog, és pár hét múlva már lehet párkapcsolatnak nevezni a mi kis kettőnk ügyét.
Ennyi lett volna, gondoltam elmesélem, mert most kicsit jól vagyok na.
Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!
Persze ha ez mindkét félnek megfelelő, magyarul a férfi adja a pénzt a nőnek, a férfi meg villoghat, dughat vele akkor még őszintének is lehet nevezni, ha nem is túl mélynek a kapcsolatot 
