Shadow Tactics: Blades of the Shogun

Igen, én is megkönnyebbültem, amikor kiderült, hogy szakítottak a "szerezz skill-eket és perk-öket és fejleszd az ability tree-det!" sablonnal. Nem kell gründolni az XP-ért. Van egy ninja, aki ELEVE ninja, tehát nem menet közben tanulgatja a trükkjeit. Van egy kardja és az már ELEVE tökéletesen megfelel a célnak. Nem csupán egy tompa vasdarab, aminél jobbat kell keresni a hullák közt, vagy drága pénzért fejleszteni, hogy képes legyen vágni. Szóval, a karakterek készen vannak és működnek. Ez tetszik.

Régóta hiányérzetem volt már a lopakodós játékok terén. Oké, lopakodni lehet /kell a Thief-ben, a Dishonored-ben és Styx-ben is - de egyik se ugyanaz. Pedig ez az izometrikus nézet nem veheti fel a versenyt velük látványvilágban és hangulatban... elvileg. Mégis sikerült neki valami olyasmit adni, amit amazoknak nem. Lehet, csak a nosztalgia érzését, meg az egzotikus körítést?

Nem tudom. Csak azt, hogy minden percét élveztem. Vagyis majdnem mindet, leszámítva azt a néhányat, amit bosszankodással töltöttem, mert valami nem úgy sült el, ahogy szerettem volna. Mint Gerynek az ökrös szekér (gondolom, nem a Petőfi-vers sorait dünnyögte magában, miközben tett egy kört a pályán potyára).

Egyébként hadd kérdezzem meg: benneteket mi zavar leginkább, vagy mit hiányoltok pl. a karakterek, az eszköztárak, a helyszínek tekintetében?

Bevallom őszintén, nem tűnt fel a szerzetes, csak az, hogy említi Hayato.
Leúsztunk a jelzésnél levé tisztig és a bokorba becsaltuk. A civilekkel itt volt a legkevesebb gond.

A csapattal kapcsolatban köszi az előző infókat, igazából megvagyok az eddigi 2 fővel, bár örülnék, ha Hayato többet szerepelne. Ezért is várom a köv küldit, ott meglebegtették, hogy felderítős küldi lesz Hayatoval és Yukival, ami miatt már már csorog a nyálam (és nem, nem a korábban említett japán kislányos dolgok miatt).


Ennél a játéknál tényleg azt érzem, hogy a végére fogok jutni! Eddigiekben a mainstream COD-ok és Titanfall-ok, valamint az indie sidescrollerek határán lévő Pillars of Eternity-vel, Divinity OS-el és Tyranny-val voltam nagyon elvarázsolva, azonban mindenhol belefásultam az értelmetlen szintlépegetésbe és felszerelés vadászatba. DOS-ben legalább a harc bámulatosan izgalmas volt, de ott is untatott a felszerelés vadászat. Itt meg mintha minden meglenne végre.

Man literally too angry to die

És a túlparton a szerzetessel mi a helyzet? Mert ő is rosszkor van rossz helyen! És az ő halálát is lelkesen ki akarják majd vizsgálni némelyek.

Ez volt az a pont, ahol megállapítottam: a középkori japán katonák ugyanolyan helyzetfelismerő képességgel rendelkeztek, mint a II. VH idején a Wehrmacht bokorugrói (lásd: Commandos 1 - 1,5 - 2). És innentől kezdve olyan volt a játék számomra, mint egy régi ismerős.

"Jaj, erről jut eszembe egy megkésett tipp Gerynek: ha a 2. pályán (ahol Yuki és Hayato először találkoztak) egy kővel megdobtad volna a vízparton legelésző ökröt, akkor az halálra rúgta volna a mögötte álló tisztet. Ettől lett volna némi kis kavarodás, de napirendre tértek volna a sajnálatos baleset felett. Annyira drukkoltam, hogy erre rájöjj... "

...aztán jött ellenőrizni a balesetet egy közkatona. Megint kő. Aztán jött még egy. Megint rúgott egyet az ökör. Meg is jelent valami acsi vagy badge, hogy 3 katonát is ökör általi halálra kárhoztattam.

Man literally too angry to die

Lesz, ne aggódj! Pl. oly módon is, hogy elindulsz 2-vel, aztán megszabadítasz egy harmadikat, aki onnantól szintén beszáll a buliba (miután visszaszerezted az arzenálját is).

Ha jól rémlik, a bétában nem volt olyan, hogy 4-nél többen álltak volna rendelkezésre... de ez már féléves emlék. Elnézést kérek, ha pontatlan; vagy, ha módosult a végleges változatban.

Egyébként ez az egyik nagy erőssége a játéknak: a hőseidet majdnem minden lehetséges permutációban kénytelen vagy kipróbálni. És nem mindig tűnik valami hasznavehetőnek a kombináció, első ránézésre.

De még ez sem okoz frusztrációt és ezt tartom a játék legnagyobb erényének: a nehézségek mindvégig megmaradtak az egészséges kihívás szintjén. És ahogy nézem Gery reakcióit, úgy látom, hogy ezt a vonását tökéletesen megőrizte a végleges verzió is.

Jaj, erről jut eszembe egy megkésett tipp Gerynek: ha a 2. pályán (ahol Yuki és Hayato először találkoztak) egy kővel megdobtad volna a vízparton legelésző ökröt, akkor az halálra rúgta volna a mögötte álló tisztet. Ettől lett volna némi kis kavarodás, de napirendre tértek volna a sajnálatos baleset felett. Annyira drukkoltam, hogy erre rájöjj...

Továbbiakban mennyire lesz olyan, hogy kettőnél több karaktert kell irányítani egy küldetésen belül?
Eddig, a 4. küldetésig mindig csak kettőt kellett, bár az mindig más felállásban volt.
(Illetve jut eszembe, az öreg mesterlövészt a tutorial küldiben egy rövid ideig megkaptuk harmadiknak.)

Man literally too angry to die

Már a Commandos-ra és a Desperados-ra is igaz volt, hogy elsőre nehéz eltalálni az indulás legkedvezőbb pontját /szituációját. De, ha az megvan, onnantól kezdve ráérez az ember az egész pálya ritmusára, szisztémájára.

Itt ugyanezt tapasztaltam: ha a legrövidebb / legpraktikusabb útvonalon próbáltam elérni a célt, ráfáztam. Előbb mindig érdemes volt kerülni és - ahogy Musashi írta a Go rin no sho-ban - "a sarkok felől támadni". Kicsit olyan ez, mintha ki kellene találni, hogy a készítők hogyan oldanák meg a feladatot és valami egyébbel próbálkozni, amire az MI nincs felkészítve. Ebben jó a játék: rákényszerülsz a ninja-taktikára, a gyenge pont megkeresésére - és élvezed!

Eleinte a shadow mód nekem sem kellett annyira, nem is értettem, minek az, ha anélkül is megoldok mindent. De aztán belejöttem és volt, hogy már csak a kényelmessége miatt is azt használtam inkább.

Bocsánatot kérek az offokért.

Kicsit ez volt az érzésem ahogy az off-okat végigolvastam a topikba lépve.

Shadow mode-ra még így a 4. pályán sem volt nagy szükségem, bár majd lehet, hogy lesz. Nehezebb fokozaton meg depláne.
Ami számomra ennél a legutóbbi videón lévő havas pályánál is fura volt az az, hogy mindig arra könnyebb menni amerre elsőre nehezebbnek tűnik.

A videó végén is a tucat őrrel és szamurájjal őrzött kapun volt könnyebb bejutni mint a nyugati kapun. Aztán bentről meg Mugent beereszteni viszont a másik kapun volt kézenfekvőbb.
Kövi pályán vagyok éppen, és a 3 őr és 2 járőr kijátszása helyett a körbemenő út tűnik mégiscsak járhatóbbnak, hiába van arra legalább ennyi őr és még ennyi civil.

Man literally too angry to die