Én nem félek bevallani, hogy bizony így 29 évesen is félek a sötétben, és kurvára betudok parázni egy-egy horroron.
A régi, klasszikus Ördögűzőt pl. csak kétszer láttam, és nem is akarom soha többé, mert nem hetekig, hónapokig nem tudnék aludni rendesen.
Játékoknál picit más a helyzet, ott az Outlast, ami para volt ugyan, és néha a frászt hozta rám, de nem voltak rémálmaim...itt azonban lesz démoni néni meg bácsi, eltorzult arccal meg hanggal, és nekem ez már elég.
Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!
Miért? 
