Érdekes elgondolás. Tehát ha nem írunk, nem beszélünk és nem olvasunk a jelenségről, pláne nem tesszük címlapra, úgy akkor az már nem is létezik. De mintha hasonlót írtam volna lentebb is, vagy kb. úgy emlékszem, fáradt vagyok most ehhez. Én nem ástam bele magam a gender identity-témába, de volt szerencsém az elmúlt években találkozni pár emberrel, aki valóban érintett volt ebben a problémakörben és hát mit ne mondjak, csak ez alapján számomra jóval komplikáltabbnak tűnik az ügy annál, mintsem hogy valaki csak úgy kitalálja magának az identitás-zavarát a kis sötét szobájában, mert épp feltűnési viszketeksége van, vagy mert most erről írnak (khm, nem). Én személy szerint örülök, hogy a nálad és nálam tanultabb emberek is foglalkoznak a témával, és kutatásaik eredményeit megosztják a nyilvánossággal.
Sajnos ami igazán zavar, az az, hogy ma már nem tudunk lassan semmiről érdemben beszélni, mert minden LÉTEZŐ probléma v jelenség előbb-utóbb megkapja balról vagy jobbról a maga politikai hátszelét, és politikai kérdéssé válnak biológiai, szexuális és civilizációs problémák. Számomra EZ az igazán aggasztó, nem tudsz már állást foglalni, érdemben vitázni anélkül, hogy libsi vagy fundamentalista stb. ne lennél, így viszont pont maga a vita tárgya válik tárgytalanná, a vitatkozók meg nevetségessé és hiteltelenné. Vagyunk 10 millióan ebben az országban, de megelégszünk azzal, ha 2, max 3 felé osztjuk a társadalmunkat.
De nem szeretnék túlzottan elkanyarodni, és mint írtam, fáradt vagyok. Hozzád hasonlóan én sem vagyok szakértője a témának, de hidd el nekem, akikről pár mondattal korábban utaltam, szerintem az ő esetükben kb. pont mind1 lett volna, mikor mi kerül ki a NatGeo címlapjára. Azt meg pláne ne mi és ne itt döntsük el, ki számít agyhalottnak.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
