Minden, ami futball - Focisarok

Lehet, hogy hosszú távon sokaknak csak a múlt heti nagy Barça-verés marad majd meg így 2017 elejéről, és azt fogják történelmi eredményként emlegetni. Számomra viszont ez a tegnapi játéknap legalább annyira emlékezetes lesz sokáig. És nemcsak a gólok száma miatt mondom persze, hanem a meccsek színvonala, az iram, a helyzetek, vagy éppen a fordulatok miatt is. És akkor az egyéni teljesítményekről még nem is beszéltem, mint hogy például Falcaót újra a sérülése előtti csúcsformájában lehetett látni, még a kihagyott tizenegyes ellenére is; vagy hogy például Bernardo Silvára, vagy erre az Mbappé nevű srácra, akik azért a francia bajnokságban már villogtak korábban, most figyelhetett fel igazán Európa. Nyilván a City és a Monaco meccse emelkedett ki jobban még e kettő közül is, mivel az a párharc kiegyenlítettebb, és fordulatból is azon a meccsen volt több, pláne ha még a kihagyott büntetőt, ziccereket is ide vesszük, amelyekkel megint csak másként alakulhatott volna minden. De én a másik találkozó mellett sem mennék el szó nélkül. Szemben mondjuk a múlt hetivel, ahol az Arsenal lényegében elképzelés és ellenállás nélkül hagyta, hogy az esélyesebb Bayern lemészárolja, itt a Leverkusen legalább próbálkozott, és izgalmassá, illetve bizonyos ideig szorossá tette a meccset. Függetlenül attól, hogy a vége így is magabiztos vendéggyőzelem lett, és a továbbjutás is minden valószínűség szerint eldőlt. Az Atlético meg a legszebb célfutballt hozta: alig 200 passzból, 40%-os labdabirtoklással, valamint a hazaiaknál lényegesen kevesebb kapura lövés mellett gurított egy négyest idegenben, amúgy teljesen megérdemelten.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

2 BL meccs = 14 gól

Soha ne vitatkozz idiótákkal ! Lesüllyedsz az ő szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal. (Woody Allen)