Pyro említette a mama hotelbe menekülő/ott ragadó "férfiakat". Ők vajon miért maradtak ott? Megunták a nőket? Az általad említett, magas, és főleg sokféle elvárásokkal operáló pasik hogy találták ki, hogy nem elég ennek a fele?
Vagy az az elképzelés, hogy valami csillagállás következtében egyszerre kezdtek átalakulni a nők és a férfiak? Amúgy én egyáltalán nem mentesítem a férfiakat semmi alól, egyszerűen azt mondom, hogy az elbaszott viselkedésük egy válaszreakció a világ változására, a nők változására. A nők elkezdték verni magukat az egyenlő jogaikra, amik adottak. Nincs értelme feminizmusról beszélni pl. Nyugat-Európában, mégis mást sem hallani, ez a szar dől mindenhonnan! Ez a feminista asztalverés, a folyamatos (többlet)jogok követelése, az "ide mindent!" frusztrációja. Nem hagytak maguknak elég időt, egy természetellenes (férfi > nő) kiindulóállapotból odateleportáltak a célhoz (férfi = nő), csak mivel kurva nagy volt a lendület, ezért túlmentek (férfi < nő) és innen már akkor menjen vissza a faszom, hát ennyi nélkülözés után kijár!
Ezzel önmagában nem is lenne bajom, csak szerintem kellett volna hozzá még mittudomén, 50-70 év, de nem így alakult. Nekem erre ment rá a kapcsolatom. Igyekeztem valamiféle arany középutat találni, egy olyan megoldást, hogy kinyitom előtte az ajtót, de engedem néha fizetni. De nem ment, 6 év után lelépett, mert önállóan akarja megoldani az életét. Bevallottan frusztrálták azok a tulajdonságaim, amik belőle hiányoztak, és volt annyira intelligens, hogy ezt felismerje, de annyira már nem, hogy kezelje is. Egyszerűen minden női logika (érzelem) vs. férfi logika (ennek nincs értelme, a férfi logika a logika) meccsen alulmaradt, hiszen ez törvényszerű. Logika vs. logika és érzelem vs. érzelem meccseknek van értelme, de a nők erre képtelenek.
Sokszáz/ezer évig takarítottak, gyereket neveltek, életben tartották a családot, miközben a férfiak feltalálták a tüzet, a kereket, az gőzgépet, meg az internetet. Ezek egymás nélkül lófaszt nem értek volna, itt én is kiteszem az egyenlőségjelet, a nők szerepe legalább annyira fontos, mint a férfiaké. Szerintem ezt amúgy egyetlen férfi sem vitatja, ellentétben a nőkkel. Puzsér kurva jól megfogalmazta ezt: egy olyan korban élünk, ahol a férfiértékek dominálnak. Most a vállalatvezetés a menő, meg a pörgés, meg a versenyszellem, a tőzsde, a folyamatos harcok, egy erőszakos, kibaszott gyors világ van, ahol a férfiak ezerszer jobban érvényesülnek, mint a nők. Ezt a nők elirigyelték, és az egyenlő jogok és lehetőségek biztosította pályán elkezdtek férfiként viselkedni. És ez a kiindulópont, legalábbis az első olyan pont, amit nem lehet az ellenkező nemre visszavezetni, ok-okozati összefüggést én itt legalábbis nem látok. Ezekkel az elférfiasodni vágyó nőkkel nem tudnak mit kezdeni a férfiak, egyszerűen frusztrálja őket az, hogy a korábbi értékeik elérvénytelenedtek, már nem nagy szám semmi, mert a nő reflexből odabassza/megmutatja, hogy neki is megy.
De nem megy. Talán majd menni fog egyszer, de még nem. És erre a folyamatra, illetve a tempójára megy rá a párkapcsolat, meg a házasság intézménye. Ami nem feltétlenül baj, mert amúgy is egy gusztustalanul túlhazudott kamu az egész, emberéletek milliói mennek rá arra, hogy egy kitalált ideát hajszolnak egy olyan rendszerben, ami eredetileg azt a célt szolgálta, hogy ne egyedül, utódok nélkül öregedjenek meg az emberek, legyen, aki dolgozik a földeken, meglegyen a folyamatos utódpótlás. Ebből lett két-három forduló alatt a Valentin nap, meg a 200 fős, hitelből finanszírozott látványesküvő, aztán két év múlva a válás, 70%-ban, de mire leírom, már 71.
Viszont még mindig nem azt mondom, hogy a nők a hibásak, vagy ők tehetnek valamiről. Ez nem bűnbakkeresés, csak egyszerűen azért, mert meg lehet jelölni a folyamat elejét, még nem fordítom el a fejem, mert úgy illik.
Azt sem mondtam, hogy a férfiak megtesznek mindent. Nem tudom, mit tesznek meg, én azt látom, hogy befordulnak, elegük lesz ebből az egészből, vagy pályán maradnak, de akkor igyekeznek átalakulni a modern ideállá, ami kb. a Berki Krisztiánban foglalható össze: visszaigénylik az adót, kokszra gyúrnak és 175%-kal nagyobbnak hazudják mindenüket, a farkuktól kezdve a pénzügyi helyzetükig. Ha ehelyett valamilyen tudatos fejlődésnek indultak volna, az nyilván előnyösebb, de a helyzeten csak rontana, hiszen akkor a nőknek megint fel kéne zárkózniuk, és az egész soha nem érne vége.
A saját példámból kiindulva az egésznek semmi értelme. Ha a férfiak úgy általában nem is tettek meg mindent, saját magamról tudom, hogy én kihoztam magamból a maximumot. Sok, rövidnek nem mondható kapcsolat után (mindből igyekeztem sokat tanulni), legutóbb tényleg mondhatom, hogy minden tőlem telhetőt megtettem. Ráadásul a lány is olyan volt, akinél jobbat keresve sem találhattam volna. Az egész teljesen értelmetlenül ért véget, alaptalan, kívülről betörő frusztrációk miatt, amitől kibaszottul elkeseredtem. Mert volt már több szakításom is, de sosem éreztem, hogy nem tehetek róla. És ez megnyugtatott, mert ha tudom jobban csinálni, akkor majd jobban sikerül. Itt viszont se újrapróbálásnak, se újrakezdésnek nem lenne semmi értelme, mert tőlem ez a maximum, csak ugyanúgy tudnék csinálni mindent, ahogy legutóbb.
De nem vagyok olyan hülye, hogy a saját, egyetlen példámból kiindulva vonjak le generációs következtetést: előtte is láttam a jeleket, utána viszont kifejezetten ráálltam a témára, és onnan ez a sok gondolat, tapasztalat.
Csak én eljutottam mostanra odáig, hogy ez nem tragédia, hanem egyszerűen ilyen az élet most. Itt tartunk, elég szar pont egy ilyen váltást megélni, de erre már mondhatjuk, hogy valószínűleg minden korosztály hasonlót élt/él át folyamatosan, úgyhogy kár fejre állni tőle. De magunknak hazudni, meg ezt az egészet elkenni sem érdemes, mert ha megy be a szőnyeg alá, akkor kurva nagy bajt fog csinálni, amikor kikerül onnan.
Respect is not given. It's taken.
.
(vagy nem az, csak szimplán elbaszott).


