Az, hogy öngyilkos lett és gyerekeket hagyott hátra tényleg gáz, elég gyáva dolognak tűnik. Az egyetlen esetleges enyhítő körülmény, amit el tudnák fogadni, hogy ha halálos beteg volt és a szenvedést akarta elkerülni.
Ettől függetlenül emlékezni nem ezért fognak rá, mint a többi felsorolt öngyilkosra sem, hanem amit letett addig az asztalára. Az a teljesítmény érdemli meg a tiszteletet, amit szerintem mi sosem fogunk elérni.
Az egy egészen más jellegű tisztelet, amit egy gyerekeit, unokáit felnevelő ember érdemel, hisz ő a kötelességét teljesítette. Az, hogy nem adta fel és jól végezte a "munkáját" becsülendő mindenképp.
Quoth the raven, `Nevermore.'
