Megjelent a Divinity: Original Sin 2 [hozzászólások]

Mivel az első területen kalandozgatok, így még nem igen lehet rálátásom az összképre, de akad csata rendesen. Az első résszel valahogy az volt a problémám, hogy rögtön az elején felülkerekedett rajtam. Egyszerűen annyira igyekeztek a hardcore szerepjátékosok kedvében járni és a legapróbb részletekig kidolgozni mindent, hogy egy magamfajta casual rpg rajongónak sok volt és összecsaptak a fejem fölött a hullámok. Itt egyáltalán nem érzem ezt!!! Visz előre a story, a csapattársak saját történetei is ritka érdekesek és furdalja az oldalamat a kíváncsiság, nem is kicsit! Én legkönnyebb fokozaton viszem, mert ahogy írta is, aki kalandozni szeretne, élvezni a játékot és nem szopatni magát, az így tolja. Gondolom, hogy magasabb nehézségi szinten nagyon durván oda kell figyelni harc közben. Itt is megvan, hogy ki mire immunis, ha kicsit nem figyelsz oda és nem állnak kellő távolságra az embereid, akkor könnyedén eltűnhet 60-70% HP is több embernél, ha odavágnak egy olajos hordót majd begyújtják. Vagy rain spellre belevág egy villámot és mindenkit szétcsap, aki vizes. Piszkosul komoly lett amúgy ez a része, csak ámulok és bámulok! Én kis két tőrös sunyi ge*it indítottam, de hatalmas jó dolgokat lehet benne véghezvinni. És ami még mintha igaz lenne, de lehet placebo. A nyelvezet szerintem sokkal egyszerűbb lett!!! Mindent értek maximálisan, gördülékeny, nem akadok fenn semmin. Mintha első rész nekem nagyon nyögvenyelősen ment volna. De lehet keverem a Tyranny-val, mert az tudom, hogy botrányos ment nekem.

Megnéztem egy-két gameplay videót, és tetszett, amit láttam. Alapvetően a stratégiai játékokat szeretem, de az rpg-k közül, ahol taktikus harc van, azok is bejönnek: pl. Dragon Age: Origins. Christopher Odd is az XCOM-ot emlegette, hogy hasonlít hozzá. Körökre osztott itt is a harc. Szóval ezek fényében, akkor vélhetően ez is ilyen rpg. A csaták mennyire igénylik a taktikus gondolkodást? Egyáltalán milyen arányt képviselnek a teljes játékmenetben?

Valahogy nem igen jött át nekem az első rész, nem tudtam ráhangolódni, pedig nekiugrottam vagy háromszor. Túl hardcore volt nekem vagy én nem tudom. De itt ez a második rész csúcs!!! Minden kézre áll, nem akadok el, eddig fenomenális. Most reggel is haladtam már egy pár órácskát, fejlődik a csapat, esnek a jó kis motyók, sokfelé ágazik a történet mellékszálakkal.

Az első rész első városában (Cyseal) a random NPC-k szövegei sokat rontottak a játékélményen. Ugyanazokat az dolgokat ismételgették, ráadásul ott néha voltak jópofának szánt, de félrement dolgok), ám ha az ilyen hangulatrontó tényezőkön felülemelkedett az ember, akkor az Original Sin1 is nagyon adta! Plusz nem fulladt ki a game: gyakorlatilag egész végig jöttek be olyan kisebb, de jópofa új elemek, amik folyamatosan "friss érzésen" tartották a játékot.
Egyedül a történetet éreztem anno gyengének (a nyomozás nagyon jól indult, de azután egy olyan semmilyen valamibe ment át az egész), valamint Cyseal városában éreztem azt, hogy a nyomozgatós szál nagyon jó, érdekfeszítő, de azt leszámítva a város "unalmas mászkálás NPC-től NPC-ig. Illetve a kraftolás volt még olyan rész, ami egyfelől zseniálisan kreatív volt (ha jól emlékszem, pl. sütőtökből is faraghattál magadnak sisakot, ami ráadásul ijesztő hatású volt ), másrészről, ha nem feküdt rá az ember keményebben (skillek tekintetében), akkor a gyakorlatban nem sok mindenre volt jó.

Endure. In enduring, grow strong.

Kegyetlenül jó eddig!!! Mondjuk még csak 4 órám van benne. Az első résztől én nagyon hamar kikészültem, de ez nagyon adja eddig!