Persze kicseszettül szorítottam a magyaroknak, de ha reálisan nézzük, a britek jobban megérdemelték a feljutást. Az adott meccs alapján is, mivel mi az első harmadban domináltunk, a második már kiegyenlített volt, a harmadikban pedig teljesen beszorítottak minket, szóval a döntetlen egy reális eredmény szerintem. Másrészt ők az egész tornán a képességeik felett teljesítettek, nekünk meg azért voltak bőven gyengébb meccseink, vagy legalábbis gyengébb periódusaink majdnem minden játéknapon.
Amúgy az utolsó percekhez érve – ha hiszitek, ha nem –, bennem felötlött hirtelen a 2009-es szlovákok elleni nyitómeccs a főcsoportban, amit végig heroikusan küzdve, 13 másodperccel a lefújás előtt sikerült elveszíteni. Igaz, ebben közrejátszhatott az is, hogy a tegnapi találkozót ugyanazon a helyszínen néztem, mint akkor azt: a balatoni nyaralóban, ahol azért nem sok jégkorongmeccset láttam még, lévén a hokinak nem a nyár a főszezonja.
Összességében a torna egyébként nagyon jól sikerült szerintem. Én láttam minden meccsünket nagyrészt, és remekül szórakoztam rajtuk. Lehet, a színvonal nem volt olyan magas, mint a főcsoportban szokott lenni, de a mérkőzések végig kiélezettek voltak, mint ahogy a feljutás kérdése is. A főcsoportos meccseinket annyira nem is szoktam élvezni, mert azok nagy része azért eléggé egyoldalú általában. Úgyhogy ilyen szempontból nem rossz, hogy maradtunk az I/A-ban, a játéktudásunk inkább ezt a szintet képviseli, és itt tényleg kiélezett, élvezetes meccset tudunk játszani mindenkivel. De persze azért szomorú vagyok nagyon, hogy ilyen kevésen múlt a feljutás.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
