The Witcher 3: Wild Hunt

Igazad van, tudom, hogy muszáj lesz egy nap, mert szeretném látni/átélni a Wild Hunthoz vezető eseményeket, meg különben is, a Scoia’taellel (kigugliztam, hol az aposztróf, továbbra sem megy fejből) kapcsolatos szálakat nagyon szeretem a könyvekben. Sőt, most már az első résznek is hajlandó lennék ismét nekiülni, csak adnának ki valami remastered változatot.

Tudom, hogy most a leglényegtelenebb részét ragadom meg az írásodnak, de szerintem még mindig megéri TW2-nek adni egy esélyt.

A kezdő ostrom messze a leggyengébb része (tény, hogy nem segít egy játékon, ha a kezdése nem túl erős), viszont szerintem a legjobb történetet kapjuk a trilógiában. Prológus utáni első területen egyből fényéveket ugrik a hangulat.

Nem is túl hosszú játék, és két eltérő út van, mindkettő nagyon jó, és mindkettő más miatt nagyon jó.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Nálam a sorrend:
2012: Witcher 1-et közel öt év késéssel végigvittem. Rendesen végigmentem a teljes sztorin, rengeteg órám van benne, de addigra a játékmenet és a grafika is elöregedett, a sztori sem fogott meg igazán, alapvetően elismertem, hogy minőségi darab, elszórakoztam vele, de nem ez lett életem játékélménye. Aztán többször megpróbáltam a második részt, tudom, hogy jó élmény lett volna, de valahogy soha nem sikerült rákapnom, ahhoz is közel hat év kellett, hogy bevezető ostromhoz átjussak.
2013: Elvittem magammal egy útra az Utolsó kívánságot, majd hazafele a repülőn elkezdtem olvasni. Azonnali szerelem. Itthon folytattam a második és a harmadik kötettel, majd 2014-ben a negyedikkel. Utána nagyobb szünet, úgy voltam vele, hogy kivárom, mire kijön az összes kötet, és csak akkor fogom befejezni a regénysorozatot.
Közben valamikor megvettem a TW3 GOTY kiadását, és ültem rajta talán másfél évig.
2017: Itt az ideje felkiáltással feltelepítettem a Wild Huntot, beszereztem az elmaradt három regényt, és újrakezdtem az egészet az első kötettől. A játék piszkosul tetszett, és mivel friss volt a könyvélmény is, lehetőségem volt összehasonlítani a kettőt, meg kiolvastam minden játékbeli kötetet és papírfecnit, belevetettem magam a wikipédiába is, tehát igen intenzív Witcheres hónapjaim voltak tavaly novembertől.

Tehát én is valóban a TW1 miatt ismertem meg a könyvsorozatot, de ha nem olyan a Wild Hunt, amilyen, akkor engem a játékos vonulat hidegen hagyott volna, és maradok a regényeknél.
(Apropó, a nyolcadik kötet még hátravan.)

Mind a könyvek, mind a Wild Hunt történetvezetésével és karakterábrázolásával vannak problémáim, de összességében fantasztikusnak tartom mindkettőt. Engem kissé bosszant a többi fórumon a játékosok sértettsége, mely szerint vesszen Sapkoswki, mert lenézi a szentséges gamer műfajt, meg különben is, írt pár középszerű szart, a CDPR nélkül semmit sem érnének az ócska firkálmányai, sőt, nem is lett volna szükség a Vaják sztorikra a játékokhoz, szóval páran erősen túltolták. Lehet, hogy a CDPR önállóan is össze tudott volna rakni egy világot, illetve megvehették volna más fantasy regények jogait is, de ehhez a nagy sikerükhöz éppenséggel pont Sapkowski agyszüleményét használták fel. Félreértés ne essék, a Vaják regények világméretű sikeréhez kellettek a játékok, nem azt mondom, hogy az író minden magyarázkodása, követelése, hisztije és panasza jogos, de rühellem, amikor a könyvek minőségét is ennyire lefikázzák. (A józan kritika megint más.)
Inkább szomorú, hogy a szórakoztató irodalom ilyen kellemes, csavaros, érdekes darabjai egyszerűen elvesznek a semmiben, ha nem kapcsolódik hozzájuk egy méretes hype, és még ki tudja, hány ehhez hasonló gyöngyszem rejtőzik a világban a siker minden esélye nélkül, csak mert nem angol nyelven íródtak, és/vagy nem készült belőlük játék, film vagy sorozat.

Szóval. Lehet, hogy amennyiben a CDPR jogi osztályán dolgozok (van egyáltalán ilyenjük, vagy ügyvédi irodákkal működnek együtt? a lényegi kérdések), és kapok egy személyeskedő keresetet, mely szerint a cég átverte az írót, meg kapja be a CDPR, és fizessenek neki tízcsillió dollárt, akkor felszalad a szemöldököm a hajtövemig, de így kívülállóként úgy vélem, hogy bármilyen arrogáns is Sapkowski, valamennyi lóvét nyugodtan hozzávághatnának.