Meg végre megvan minden szükséges darab a lándzsa fejlesztéséhez. Tekintettel arra, hogy van 16 elosztatlan képességpontom, jó lesz végre feloldani a lándzsához kötött fejlesztéseket. Nagyon szűk körét használtam a képességeknek, mert kontrollerrel nehézkes az ability wheelek között váltogatni, miközben épp csépelnek, és amúgy is harminc óra után teljesen rákaptam a távolsági harcra, onnantól fogva volt, hogy a kardot órákig elő sem vettem. Persze, a Spartan Kick nagyon menő, de a devastating shot, multi shot, predator shot hármassal a n00b nehézségi szinten simán lehet aratni. Miután megszereztem a Gal Gadot kiképzési egyenruha minden darabját (Amazon Set), hirtelen tizenhét évet ugrottam vissza az időben, tisztára Diablo 1 rogue és Diablo 2 amazon hangulata lett a játékmenetemnek.
Még a képességekhez: a Ghost Arrow of Artemis nekem már nagyon fantasy, ezzel simán átrepül a nyíl a falon.
A sztori és az egész RPG rendszer tekintetében az a véleményem, hogy van benne potenciál, de még sokat kell tanulniuk ahhoz a Ubinál, hogy igazán jól tudják csinálni. Nekem a családi szál itt és az Originsben is tetszett, csak mindkettőt alaposan polírozni kellett volna még, hogy ne csak egy-egy kiugró jelenet legyen sok esetlen marhaság között, hanem végig tartani tudjon egy magas színvonalat. A szerepjátékos döntési rendszer is inkább miss, mint hit, csak ritkán járt hosszú távú következményekkel, pl.
SPOILER
Nikolaos életben hagyásán múlt jó negyven órával később Stentor további sorsa is
, illetve nem volt sok morális dilemma, pl.
SPOILER
az egyik szektatag rabszolgájának szabadsága azon múlik, hogy végzek-e egy ártatlan emberrel.
De az nem rossz, hogy legalább a cutscene-ek és beszélgetések felett minimális kontrollt kaptunk, már csak az kellene, hogy ez haladja meg a Diablo 3 szintjét.
A történelmi mellékkarakterek nem tettek rám mély benyomást, kivéve talán Leonidászt, Szókratészt és Alkibiadészt, akin én nagyon jól szórakoztam. De akkorát nem is csalódtam, mint az Originsnél, amiben egy Kleopátrát, egy Pompeiust és egy Julius Caesart sikerült unalmassá varázsolni. Itt a játékmenet és a jó főhős lendületesen vittek előre, kevésbé voltak látványosak a szokásos Ubisoftos hibák, és az Originsszel ellentétben fel sem tűnt, hogy hány órát öltem bele a játékba.
De továbbra is fenntartom, hogy túl hosszúak ezek a játékok, hatalmas open world mindenfele, de nem sikerül őket igazán emlékezetes tartalmakkal megtölteni. Már megint a Witcher 3-mal jövök, de úgy érzem, hogy abban viszonylag jól oldották meg a főszál és a végeláthatatlan keringés ritmusát már magával a szintezéssel is: egyszerűen egy idő után elfogytak a szintemnek megfelelő küldetések és helyszínek, és olyan lóbaszó szörnyek jöttek szembe, hogy muszáj volt az xp-t nagylelkűbben osztogató fősztorival is haladni. Plusz jól sikerült összefonni a főszálat a mellékszálakkal, megfejelve remek mellékkarakterekkel, és nem állt fenn az a helyzet, hogy az ember már nem is emlékezett, hogy ki kinek kicsodája.
Összefoglalva: nagyon kellemes és szórakoztató játék, az Originsnél jobb is, de még van hová fejlődni, és a kérdés az, hogy a Ubisoft akar-e egyáltalán szintet lépni, vagy egyelőre elég jók a pénzûgyi mutatói ahhoz, hogy azt mondja, hogy neki ez nem érdeke.
