Az első pályán régi kedvenc barátomat, a patkánymérget hívtam segítségül. Igaz, nem túl elegáns valakit hányás közben megfojtani a zongorahúrral, de a halál az halál. 
A második pályán azonban nem voltam annyira megelégedve a teljesítményemmel (a silent assassin ellenére se), mert csak a pilóta csajt öltem meg úgy, ahogy elterveztem, a faszinál már picit körülményesre sikeredett az előjáték és túl sokat pöcsöltem, többször öltöztem át a kelleténél...de majd a második végigjátszásnál orvosoljuk ezt a szépség tapaszt. Amúgy nekem eddig nagyon tetszik, de én már az előző részt is imádtam, és az a hercehurca ami a csapat és a játék körül volt megijesztett, de hála az égnek lett második rész. És remélem lesz majd harmadik is. Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!
