Star Wars Jedi: Fallen Order

Ott is ez van. Ha nem halsz meg, de elfogynak a heal-itemek és lement a HPd, akkor restelsz, és akkor mindenki ressel.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Én úgy tudtam a combatra vonatkozott. De Soulsban ugyanúgy újra végig kell verekednem magad a már levágott ellenen, ha meghaltál, nem? Itt most csak annyi a különbség, hogy a "halál és újra(és újra és újra)" helyett egy "majdnemhalál elkerülése és később újra" rendszer van ha restelsz. Amúgy mi a gyökértelen ebben a rendszerben? Eljutsz a "tűzhöz", medi, az csak a mögötted lévőket respawnolja, akik még előtted vannak, azokon úgyis át kell verekedned magad. Visszaúton meg fogd fel úgy, hogy amíg Cal lazult addig megjött az erősítés.

Na várj... Szerintem a Souls-likesága a heal/checkpoint/enemyress systemben merül ki. A harcrendszere szerintem elég sima, érthető. Nem is nehéz. Csak nem hibázhatsz. És nem azért, mert ha hibázol meghalsz. Ez oké, ezt vállaljuk. Hanem hogy ha hibázol, restelned kell és megint mindenki, de mindenki él. Mindegy, túlragoztam, értitek úgyis.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

De akkor ez mégsem a játék hibája hanem csak béna vagy. No offense, én is az vagyok, ezért fel sem merült, hogy bármikor is easy fölé menjek. Néha teljesen ráéreztem a harc ritmusára, pl scout trooper egy összeérintés után már kapta is a counter finishert, de valamikor fél percig lépni se tudtam, úgy ütöttek és lökdöstek. Nehezebben gondolom minden mozdulatnak tökéletesnek kell lenni. Ahova dodge kell ott tilos parryzni, amit perfect parryvel kell védeni oda nem érdemes dodgeolni, mert dpst-lehetőséget vesztesz. A souls-os combat jelző úgy sejtem a felső kettő nehézségre szól, az alatt szerencsére? nem érezni a hatását.

Nem, csecsemő-fokozaton nem szenvedek, max 1 stimm egy bolygó, persze, csak érted, hogy azért tartom ott, hogy ne kelljen restelni. De így meg az egész értelme veszik el. Értesz? Tehát máshol ez eszembe nem jutna. Egy God of War-os valkűrfight magas difficultyken egy élmény. Vagy akármit mondhatnék. De 1) külön chamberben van, nem az út közepén, 2) nem éled újra folyton. Ez nem fun. Mindegy, azért haladok, csak a harc könnyűsége elveszi az élvezetet. Talán csak Bethesda gameket szoktam könnyűn tolni, mivel ott utálom, ha állandóan enni kell folyamat, és jobban élvezhetőek számomra. Azonkívül minden mást, pláne ilyen gameket minimum hardon tolok. Egy Witcher 3-at, egy Arkham gamet maxdiff. alatt el sem indítok. Itt meg ezzel kell bohóckodni... Szégyellem magam.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Nem értem. "Csecsemő fokozaton" semmi szükség meditatere, egy-egy "pályát" (hajótól hajóig) én legalábbis simán le tudtam tolni pihenés nélkül. Pár stim mindig maradt mire a mantishoz értem. Ha ez így túl könnyű, akkor gondolom jól megy a harc, de ha meg jól megy, akkor a nehezebb fokozattal nem kéne ennyit szívnod (többször sebesülsz, fogy a stim).

Nehezen haladok, bűntudatom van a "csecsemő fokozat" miatt, de alapvetően a korábban leírtakat tudom én is megerősíteni.

Messze azok a játék legerősebb, legjobb részei, ahol nem ez a meditate system van.

SPOILER

Ezek a részek erősek, különlegesek. Az, hogy feljebb vett nehézség mellett minden meditate pontot le kell ülni restelni, és mindenki újra él, és azon a folyosón, ahol az előbb mentél végig, mindenki újra ugyanott van, nekem immersion breaker. Egy Dark Soulsban ezt el tudom fogadni, ott ennek megvan a háttere, abba a világba beleillik.

Itt nem működik nekem. És tényleg, amit ti is sokan mondtatok, hogy ha lenne normális, unlimited heal-system, akár GoW (felvehető, innen-onnan eső healitemek), akár Spider-Man (folyamatosan, a harcból töltődő, szabadon használható heal), de akár Arkham módra (fight után a teljesítményed alapján visszatölt a HP-d) is, és szabad mentés, nekem ez simán Év Játéka lenne. Jó a sztori, jók a karakterek, jó a harc is. De az, hogy felvegyem a difficultyt azért, hogy a harcot jobban élvezhessem, cserébe meg minden bukásnál kezdhessek mindent elölről, hát az nem gyerebe.

Egyszerűen nincs meg a progress-élmény. Nincs meg az, ami a hasonló játékokban a legjobb, hogy ugyan visszamehetsz a collectible itemekért, de akiket legyaktál, nem lesznek megint ott... Ez nem is illik a SW világba, teljesen gyökértelen itt. Nem tudom, kinek az ötlete volt.


Tényleg ezért kár volt szerintem (nyilván ez szubjektív), de ez nálam ezt az egyébként baromi jó gamet eléggé lehúzza.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Végére értem én is.

Számomra ebben egy végigjátszás volt, kicsi az esélye, hogy újra nekifutok, csecsemő fokozaton is akadt azért kihívás benne. A problémáim először:
- Végig megvolt a "cső" érzésem, jó, hogy vissza lehet menni bolygókra, de Mirror's Edge mintára előre kivilágított platformokkal kellett művészkedni, nem adott helyt a kreativitásnak a játék.
- Óriási hiba volt boss fightokat szakadékok mellé tenni, úgysem eshet le, örültem volna, ha őket is ki lehet taktikázni valahogy.
- Jó nagy beetetés az elején az a pár szelid állatka a Boganón, onnantól mindenki támad.
- Van egy screenshotom arról, ahogy a következő szobába simán bejuthatna Cal (annál jóval kisebb réseken áttuszakolta magát), de nyilván ott a láthatatlan fal.
- Ez meg nagyon szubjektív: szerintem kezd kicsit elfáradni ez a 3-4 közötti korszak, mindig kerülnek elő még túlélők, én tudom, hogy egyelőre senki nem nyúlhat a post-Skywalker korszakhoz, mert azzal meg kell várni a filmet, de lehetne mondjuk Palps fiatalkorába helyezni a történetet, ott már lehetnének filmekből ismert karakterek, és nem SPOILER kéne sokadszor izgulni.

Ez a játék mégis jó, de egyetlen okból: Star Wars. Lehet fénykardozni, a fénykardot személyre szabni (a duplapengés nyöszörgésemet leküzdöttem), lehet megint szakadékba lökni ellenfeleket. Toltak bele hangulatot, az biztos. Örülök, hogy a gépem megbirkózott vele, de ha itt tart a játékipar, akkor tényleg fölösleges még fejlesztenem, bár a Cyberpunk biztos el fog gondolkodtatni.