Baldur's Gate III

[/i]Arról nem is beszélve, hogy ha tényleg nosztalgiázni akarunk, meg hipszterkedni akkor már a BG alapját képező rendszer is turn based volt...[/i]

Teljesen jogos: a pen&paper verzió értelemszerűen körökre osztott rendszerben megy, és a játékosok nem szinkronban ordibálnak a DM-mel, hogy ki éppen mit csinál (közben hajigálva a kockákat)
De itt annyiban bonyolultabb a dolog, hogy a BG-t anno mégis RTwP-nek csinálták meg (így volt jobban megvalósítható, a kezelhetőséget, lendületességet, élvezeti faktort stb.-t is belekalkulálva.). Egyébként néha vannak érdekes dolgok. A Diablo1-et anno pl. eredetileg körökre osztottnak tervezték (az UFO: Enemy Unknown mintájára), majd menet közben jöttek rá, hogy egy real time csépelés ide sokkal élvezetesebb játékmenetet eredményez.

P&p RPG-vel én utoljára olyan 1996-1997 körül játszottam, és bár néha látom a youtube beajánlókban pl. a CR-t (egybe-egybe bele is néztem, és Matt Mercer zseniális, de azért, ha már egyszer időt szánnék ilyesmire, akkor inkább játszanék, nem nézném... ), nem igazán foglalkozom vele, így ide nem tudok véleményt alkotni.
Amit viszont imádtam, és minden fellelhető részt végignéztem Youtube-on, az a Geek & Sundry csatorna egyik MtG sorozata, ahol Sean Plott (Day9) profi MtG játékos "medzsikezik" ismert vagy kevésbé ismert netes személyiségekkel/színészekkel stb., és annak legtöbbször zseniális volt a hangulata.

Ez az epizód volt a kedvencem. Az a nő (Allison Scagliotti) egyszerűen zseniális a verbális alázás művészetében.

Ahogy az egyik top hozzászólásban is írják: If this lady doesn't have a patreon where she records herself insulting people for money she's really missing out on a whole stream of income.

És mintegy mellékesen, lazán elkente a Seant, aki amúgy profi MtG játékos. (Oké, eleve összeválogatott paklikkal játszanak, és Sean nyilván nem ad bele mindig apait-anyait, de ígyis brutális volt ezt a kivégzést végignézni)
Ahogy a top hozzászólásban írják:
Sean and Allison are both lovely people in their own right, but the contrast between them in a competitive game is a bit unsettling.

I feel like I just watched a polar bear matriarch gleefully dismember a kindergarten's worth of adorable seal pups.

Endure. In enduring, grow strong.

Ez érdekes, hogy fogytán a könyvek népszerűsége, ugyanakkor pont az ilyen Critical Role, Force Grey és társai miatt maga a DnD mint társasjáték felfelé ível. Lehet, hogy ez könyvfogyasztás szempontjából nem jelenik meg, mert mások a szokások már, este nem egy fejezetet olvas el sok ember, hanem megnéz egy CR epizódot. Ennek ellenére WotC a játékokat elég rendesen fejleszti, mert már nem számít geek, anyu pincéjében lakó pattanásos embernek aki szerepjátékozik.

@gothmog Lehet, hogy én vagyok túl negatív, de nem tudok egyetérteni. Akik most fanyalognak azoknak a nagy része szerintem egy DnD: Original Sin játékon is ugyanúgy hisztiznének, hogy "miért nem csináltak inkább BG3-at?!"
Arról nem is beszélve, hogy ha tényleg nosztalgiázni akarunk, meg hipszterkedni akkor már a BG alapját képező rendszer is turn based volt...

Abban pedig reménykedni még szerintem mindig okkal lehet, hogy a hangulat otthon teljesen más lesz, mint Swen játékát nézve ahogy ökörködik.

Man literally too angry to die

A hisztit nem az előző két rész történetére és a karaktereire értettem, hanem csak és a kizárólag arra, hogy egy nem látott, de valaminek hasonlóságához felételezett harcrendszer -ami teljesen jogosan egyéni ízlés kérdése is- alapján köpködik le előre, és követelik, hogy akár utólag legyen választható a RTwP-rendszer. Ezt pedig a magam részéről "hisztinek" tekintem. Olvastam egy interjút az egyik készítővel, azt mondta, hogy az eredeti játékok valós idejűbb rendszerével szemben a mostani játék rendszere (még ha elismerten emeltek is át ötleteket a saját játékaikból, pl. a környezet kihasználását - elektromos víztócsa) áll a legközelebb az eredeti, papíralapú D&D-hez.

Részben egyetértek a régi cím meglovaglásával, viszont azt nem árt tudni, és jobban is árnyalja a képet, hogy a TSR/WotC/Hasbro már nem jelentet meg (egyelőre?) több Forgotten Realms regényt, mert már messze nem olyan népszerűek a franchise-könyvek, mint voltak nyolcvanas és kilencvenes években, talán még az évezred első évtizedét is ide lehet számolni. Így maguk a logós történetek sem képviselnek olyan nagy érdeklődést, vásárlóerőt, hogy az számottevő lenne. Drizzt utóbbi két regényét Salvatore már a Harper Voyager-ön keresztül publikálta, itthon is meglehet figyelni, hogy a Delta Vision Salvatore könyveken kívül már nem tervez semmit kiadni ebből a "világból". Noha felröppentek hírek, hogy egyre több D&D játék van tervben, azért szerintem megkockáztathatom azt a kijelentést, hogy a mai generáció körében (eleve egy alzsáner a fantasyn belül) messze nem olyan népszerű már, mint azelőtt, ha jól emlékszem beszéltük is, hogy a Pathfinder D&D-ből eredő rendszere még népszerűbb is. Mégis mindenki hallott már a Baldur's Gate-ről és az ebből eredő játékokból (Ice Wind Dale, Neverwinter Nights), még a mai generáció is, hogy ez egy ikonikus játék volt.

Jelenleg két nagy cRPG fejlesztő van a piacon, aki szélesebb körben lett népszerű és a játékaik sikeresek is voltak: az Obsidian és a Larian. Az előbbieket felvásárolta a Microsoft, így maradt a Larian, aki főleg a DOS2-vel aratott szélesebb körű elismerést. Üzleti alapon nem volt más logikus címválasztás, ezzel lehet behúzni a legtöbb vásárlót, pláne úgy, hogy a Larian valószínűleg tényleg egy remek játékot fog letenni az asztalra. Nyilván ez egy kis csúsztatásnak is lehet tekinteni, mert azt is felételezhetjük, hogy Larian eme népszerűsége és minőségi munkáik okán bármilyen FR-címmel felrobbantaná az internetet, de azért nem mellőzhető felvetés az sem, hogy a Baldur's Gate cím hallatán olyanok is előbújnak az odvaikból, akiket amúgy nem hozna lázba egy random FR-cím.

Szóval semmi gond ezzel, és a harcrendszer feletti sirám szerintem kontraproduktív, már olvastam olyan kommentet is, aki már írt is a stúdiónak twitteren, hogy legyen lehetőség a másik, régi harcrendszerre is. Elfelejtik, hogy a két különböző alapú harcrendszer lehetővé tétele a háttérben egy ennyi változóval számoló rendszer esetében mennyi plusz munkával járna, ami kvázi "lehetetlen" is lenne.

Szóval, aki élből elutasítja a Larian módszerét pusztán azért, mert nem adja a régi BG-érzést, az a szememben csak a nosztalgiába süppedés. Értelmetlen és felesleges is.

A hiszti szerintem - zömében - nem nosztalgia alapú. Inkább arról van szó, hogy a BG1-2 és kiegészítői alapvetően egy kerek, összefüggő, a végén rendesen lezárt történetet meséltek el. Volt egy főhős, számos emlékezetes NPC (néhányuk mindkét részben szerepelve, sőt pl. az első rész főgonosza a történetet záró utolsó kiegben akár csapattárs is lehetett), a Forgotten Realms világában járatosak számára ikonikus helyszínek és karakterek (Drizzt, Elminster, Volo stb.).

És most készül egy játék Baldur's Gate 3 címmel, aminek - az eddig látottak alapján - az égadta világon semmi köze az első két részhez (amely viszont igazából egyetlen, szerves egészet alkotott). Ugyanakkor a bemutatott verzióról ordít (sok esetben még ikonok is egyeznek) a DOS2 jellegzetes, eltéveszthetetlen stílusa.
Az emberek egy része pedig, a DOS2 minden zsenialitása mellett, nem ezt várta.

Viszont a játék, mint írtam már korábban, szerintem nagy királyság lesz (ez most egy pre-alfa verzió volt, helyenként röhejes bugokkal, de már ebből is látszik, hogy ott a potenciál), tutira nagyot fog szólni.
Csak szerintem sem volt helyes ezt a címet adni neki. (Figyelemfelkeltésre, hypre-ra tökéletes. Ám a Larian már van akkora név cRPG fronton, hogy ha csak annyit mondtak volna, hogy a DOS2 hagyományain alapulva, de az ott látottakat még durván továbbfejlesztve (történetmesélés, karakterinterakciók stb.) egy Forgotten Realms világú, D&D 5 szabályrendszert implementáló, új "megajátékot" (az eddigi legnagyobb méretű/költségvetésű/ambíciójú stb. Larian projektet) készítenek, már attól - pozitív értelemben véve - felrobbant volna a net erre fogékony rétege. Ha pedig belengetik, hogy esetleg korábbi Forgotten Realmes játékok (pl. BG vagy NWN) cselekményére utalások, vagy érintőleges átfedések, akár egy-egy karakter személyében - is beépülhetnek a játékba (mondjuk a WotC engedélyével), akkor állítom, hogy a most fanyalgók 99%-a boldog mosollyal az arcán nézte volna ugyanazt a bemutatót, amelyre most éppen a köpködés megy a részükről. (Legfeljebb azok maradtak volna meg negatívnak, akik utálják TB harcrendszert, az unalmasnak tartják, és csak a RTwP módit fogadják el.)

Endure. In enduring, grow strong.

A Baldur's Gate-ben valós idejű csaták folytak, amiket meg lehetett állítani szóközzel (nem tökéletes, de az első Dragon Age jó párhuzam) és az AD@D szabályrendszerén alapultak; a Divinity Orginal Sin 1-2 pedig körökre osztott harc-szabályrendszerrel bír.

A hiszi meg nosztalgia hiszti. Semmi más. Szerintem.

[Off: egyébként a Divinity Original Sin első részének van magyarosítása, a második résznek most kezdte el a fordítását a kiváló a csapat, a MorroHun.]

Valaki el tudja magyarázni, mi a különbség a D: OS2 és a BG között? Nekem a BG-k kimaradtak, én a NWN-be öltem bele rengeteg időt akkoriban, de nem tudom elképzelni, hogy mégis mi lehet szar a Diviniyben, amihez képest a BG más/jobb volt.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.