Doom Eternal teszt – Ilyen a földi pokol... [hozzászólások]

Én nem vagyok egy nagy gamer, emiatt Ultra-Violence nehézségen szinte minden pályán volt egy fő harc, amibe belepusztultam háromszor-négyszer, mire elsajátítottam azokat a reflexeket, amivel aztán győztesként kerültem ki a helyzetekből És ez nagyon jó érzés volt mindig! Plusz a Doom Hunterrel, amikor először találkoztam... ott nem tudom megszámolni, hányszor kellett újracsinálnom, mire sikerült Elképesztő kihívás volt.

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Na, cirka 5 óra játék után, nem tudom szavakkal leírni, mennyire kicseszett nagy királyság ez a game. Már a 2016-os is naggggggggggggyon tetszett, és hatalmas kedvencem lett, de ez minden szempontból alázza eddig. Egyedül az ugrálós, platformos részek tudják picit kizökkenteni és megtörni nálam a Doom érzést és lendületet. A harcok - egyet leszámítva - eddig megvoltak elsőre, de az ugrálós részeknél már alsó hangon vagy 15-ször meghaltam. Szerintem nem kellene bele ennyi, de lehet ezzel csak én vagyok így, mert ezt leszámítva, egy hibátlan mestermű eddig.

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!