Vampyr

Nekem sem létszükség, de az ilyen nokill acsik közelebb állnak a játékstílusomhoz, aztán ha már belerakok egy 40 órát egy ilyen játékba, amiből 32-t amúgy is gyilkolás nélkül csinálok, akkor azt a maradékot már "muszáj" úgy csinálni. Egy metro, dishonored típusú játékban sokkal jobban szokott zavarni, mert ott ráadásul nagyon finom lethal killeket raknak bele. Minden háttal álló őr olyan szépen tartja a nyakát, meg hát eleve nácik vagy valami szörny. A ~bossok is olyanok, hogy pacifist pt ide vagy oda, legszívesebben csak egy véres masszát hagynék utánuk. Bocs, nem lehet, kötve a kezem. Na de a 2. végigjátszás, amikor már megvan az acsi...

Tudom, hogy több végigjátszás van benne, de mondom, most még nem tudom, hogy lenne e majd hozzá később kedvem. Ez végül is csak ilyen fölösleges "aggódás", lehet ha végeztem már kezdem is újra. Csak amennyit eddig láttam belőle, az alapján nem érzem úgy, hogy olyan nagy, elsőre nem látott részletek lennének a kapcsolati hálón belül. De azért a gameplay hatáson túl ott a kíváncsiság minden esetnél.

Pl a "vámpír"nőnél gondolkodtam el először. Minden hint pipa, nincs senkije, amúgy is őrült, ez kérem terített asztal. De ott a hozzá kapcsolódó mellékküldi. Mi van még közben, mi van a végén, milyen új infót szerezhetek még ha életben hagyom? Mi van ha már most meghal? Az ilyen helyzetek érnek e egy teljes újrát vagy elég ha csak videókon nézem meg?

A tutorial fickó (clay?) is egyelőre olyan, hogy legszívesebben inkább megettem volna. Kapott gyógyszert -> "fú, most már kapok levegőt, jobban tudok legénykedni". Megtaláltam a kését, visszaadom -> "juhé, mindjárt fel is nyitok vele valakit". Én meg csak értetlenül összenézek magammal, hogy most akkor ennyire hülye vagyok, tényleg ér e ennyit a kíváncsiság, hogy milyen történet van még ezen a szálon...

Ebben is egyetértünk. Az AC: Odyssey-hez hasonlóan itt is az emberi ellenfelek vérszívása egy kicsit üti az "vérabsztinens" történetvonalat.

Megszoktam nézni az achievementeket (csak kíváncsiságból, milyen őrült és nehezen elérhetőek eszeltek ki), de sosem hajtottam rájuk, egyáltalán nem érdekelnek. Amit megad a program, az számomra "elég" (pontosabban ezek sem érdekelnek, ha nem lenne achievement, ugyanúgy nem zavarba). Csak a történet érdekel, a szereplők, az nem "hogy megöltél 8 ellenfelet critical hit-el egy támadás során egy bombával, tessék itt egy csillag", vagy "elérted az ötödik fejezetet, hármas csillag".

A játék kapcsolati hálója elvileg úgy működik, ha összeomlasztod, akkor egyre több lesz a szörny az adott környéken, egyre nehezebb lesz a betegségek ellen küzdeni. Ha nem is sok, de legalább két-három végigjátszás rejlik benne, ha valaki szeretné kipróbálni, miként reagál a körzet adott ember hiányára. Nekem a döntéseim kapcsán egy főszálon kiesett az egyik, és a csoportok, érdekkörök reagáltak rá, de mivel nem pusztítgattam, így ezt a részét nem tudom megerősíteni, de elvileg működik, mert én is néztem, egy pár videót, hogyan reagál egy feleség, ha meghal a férje.

Ó, nekem az agyam legalább 1%-a rajzfilm (főleg Tom és Jerry), ami közvetlen kapcsolatban van a humorközponttal, szóval kb. az első gondolatom ez volt a játékról.

Maga a dilemma tetszik... csak hát ugye már megint az van, hogy üti egymást a gameplayjel. Ellenfelekből ugyanúgy jól lehetne lakni, zombik mellett bőven van emberi ellenfél. A fejlődés hiányából járó hátrányok szerencsére story módban nem érezhetőek, nálam kétszer magasabb szintűeket is viszonylag könnyedén le tudtam csapni. Nem tudom milyen lett volna ha muszáj lenne inni - pl ha már nagyon éhes a doki akkor a játék eleji scriptelt áldozat mintára csak vörös-feketefehérben láthatnánk. Szemkiégetés veszélye mellett végig lehetne játszani a játékot, de az idegesítő grafika miatt a játékosok többsége azért rá lenne kényszerülve. Itt most elsősorban tényleg az acsi hajt, mert bár tetszik, nem tudom, hogy lenne e kedvem újrajátszani totál káosz és/vagy rólpléj módban. Egy-két hintet elvesztettem, nem mindig értem, hogy a beszélgetésen belül honnan kéne tudnom, hogy mitől nyílik meg adott személy (szokásos szöveg-nem azt mondja "rpg" probléma).

Ezt a pár kihagyottat leszámítva egy újránál nagy eltérésekre nem számítok, mert azért a mérlegelés kb csak abból áll, hogy szöveg, szöveg, hint alapján megnyílt újabb szöveg, mindig mindent megnyitni, amíg be nem szürkülnek. Persze azért kíváncsi vagyok, hogy mi van, ha a kapcsolati hálóból veszek ki egy elemet, a másik személy hogy reagál? Vagy mi van ha úgysemhiányzikmajdsenkinek figurát veszünk le a tábláról? Feltűnik valakinek a hiányuk? Számít/ott a jelenlétük a (legalább helyi) sztori vagy a világ szempontjából?

Maga a setting, nyelvezet (muh lédi, muh lood ) amúgy tetszik, csak nem tudom még így az elején (chapter 2-t végeztem tegnap este), hogy tényleg lesz e majd kedvem ide még visszatérni.

Ja amúgy a pacinggel nem vagyok megelégedve, lehetne sokkal lineárisabb. Ch2 vége területre küldött már el a marker, de mivel volt elég alapanyagom összedobtam egy gyógyszert a kocsmában megismert részegnek. Na egyrészt jó út volt ide visszanavigálni. Útközben elkezdtem egy 19-es investigationt (veszélyben lévő fickó volt, csak nem hagyom ott) és vagy 3 másikat fölszedtem. Plusz kb. a körzet 3/4-vel összeismerkedtem, mire sikerült elérni a kocsmába. Spoilerrel is találkoztam, ezt még nem tudtam (nincs gáz, megjelenéskor megnéztem már a befejezéseket plusz egy-két karakter sorsát ismerem), de mindenkinél úgy éreztem, hogy még korai velük találkozni. Alvás-fejlődés és sztori haladása is jobban össze lehetne kapcsolva, nem igazán tudom, hogy mikor lehet/érdemes. Második első alkalommal legalább kellett a továbbhaladáshoz. Hány nap telhet el szabadon sztori kulcspontok (pl a ch2 végén jelezte, hogy Clem erre emlékezni fog) között, mikor hagyok ki karakterfejlődést és mikor hagyok ki karakterfejlődést ha éppen nem/alszom.

Jajj, ez a hasonlat. Sonka. Nem gondoltam rájuk ebben a kontextusban. De találó, és épp ez a lényege:

"What prevails in end, I wonder? The desire for blood or to be of service to man?" - Jonathan Reed

A társadalmi háló mellett ezt a részét is elkapták, tényleg végig ott van, hogy "vigyed, egyed" és te leszel az ultimate vampyr. Peace elcsábult, de én meg azt javaslom, a saját morális iránytűd szerints dönts.

A vérdoki mint vámpír az utóbbi idők egyik legzseniálisabb alapötlete. Főleg úgy, hogy orvosként az esküd szerint valóban vallod-e, hogy tetteiktől függetlenül mindenkinek segítened kell vagy ez megkérdőjeleződik, mert egy másik lényként a büntetés sötét angyalának is vélheted magad?

SPOILER

De nem jó ez. Minden karakter a találkozás után átalakul rajzfilmsonkává. Amint jön egy újabb hint, már ken is magára egy adag szaftot. Teljes csík, szinte könyörög, hogy "egyél meg!". Közben meg négyen ülök a széken. Én, aki acsi miatt nem akar és fog megölni senkit, noob difi miatt amúgy sem kell combatra költeni. Én, aki egy szimpatikus karakter után zokogva bontja fel konzervvért. Én, aki a seggfejeket már tömné is fűszerrel, ezekért úgyse kár. Plusz még én, aki tojna az acsikra és tolná a drakulás rólpléjt - nap végén eszünk érzelmek nélkül +- mérlegelünk, ember és szörny között egyensúlyozva - , de az acsis és a két végletes idióta miatt nem tud nyugodtan inni.