Háborús filmek és a valóság

Timur Lenk a régmúlt hadművészetét érintő hozzászólásával teljesen egyetértek, szivemből szólt. A XX.sz. eseményeivel kapcsolatban már sok mindenben eltér a véleményünk, nem akarom most kifejteni előző hozzászólásaimból (még, mint Wallenstein is), képet lehet kapni róla.


FOxygene a filmek egyáltalán nem reálisak, így szigorúan kijelentve, max. valamilyen szintig megközelítik a valóságot. Mondok egy olyan példát, amire talán nem is gondolsz, ez a katonai nyelvezet, terminológia. A csapatot vezetni kell a parancsnoknak, nem csak kiabálni, hogy erre meg arra az ellenség, vagy pár kézjelet és szót elsajátítani és minden szitura ezeket alkalmazni.


A hidegfegyveres harcászatról annyit, hogy elsődlegesen az izomerőn alapult, a harcosok egy-egy ütközetben rendkívül kimerültek, így arányosan csökkent az általuk használt fegyver értéke is. Beszámolokból tudhatjuk, a csata menetére döntően hatott a friss érintetlen haderő megfelelő bevetése. Lovagi ütközeteknél még az is előfordult, a felek mintegy "tűzszünetet" kérve megállították a csatát, hogy kifújják magukat.

A csatabárdot pont azért találták ki még az ókorban, hogy a vágófelületén keletkező koncentráltabb erőhatás révén átvágja a sodronyt, vagy vérteket. Azt, hogy éppen mit vág át egy csatában, az függ egy csomó tényezőtől pl: fáradság, anyagminőség, de nem hiszem, hogy az acélvértbe bújtatott végtagokat sűrűn levagdostak volna vele.

Lacko, te a damaszkolás (dömöckölés) folyamatát írtad le, a penge szívós, rugalmas lett, de iszonyú sok a munka vele, így alig tudták megfizetni. Európában is készítették, de nem olyan mértékben, mint Ázsiában.

Hunyadi László ilyetén módón való lefejezése, csak népi hiedelem, levágták a fejét mint a sicc. A hóhér amúgy is az elitélteknek levágta a haját.