Háborús filmek és a valóság

A középkor lovagi páncélzata szinte tökéletes védettséget biztosított, egészen a lőfegyverek megjelenéséig. Védett a nyíltól, kardtól, kopjától. Azonban a teljes páncélzat olyannyira drága volt, hogy ha nem csak nemesek lehettek volna lovagok, a közemberek vagy kisnemesek akkor sem tudták volna megfizetni. Ők — ellentétben a filmek sugallataival — csak legfeljebb vastag, bélelt bőrzekében védekezhettek a különféle szúró- és vágóeszközök ellen. A csatatéren maradt páncélzatok a nemes lovagokat illették, csak a XV. sz. közepe táján terjedt el, és ezáltal vált megfizethetővé a sodronying. (Amit a bőrzekére felvéve hordtak. A sodronying jó védelmet jelentett, a vastag bőrzeke pedig tompította az ütések erejét, jól védve így a belső szerveket. De a sodronying csak azért válhatott könnyen megfizethetővé, mert sorozatban lehetett gyártani. Több nagyváros semmi mást nem is készített, csak sodronyingeket.) Azonban egy nemesnek is hosszú-hosszú évekbe tellett, mire teljes páncélzatot tudott magának vásárolni (méretre készíttetni), ezért nem volt „könnyű” meg „nehéz” páncélzatuk. A vértezet súlya azonban jól eloszlik a testen, így a közhiedelemmel ellentétben nagyon is jó mozgásteret engedélyezett. Csak a különféle íj, számszeríj használata volt lehetetlen. A kéz, valamint a (szintén páncélzattal védett lovon ülő) felsőtest teljes mozgásszabadsága amolyan „középkori harckocsi”-jelleget öltött a lovagoknak. A lováról kiütött lovag esetlen volt, segítség nélkül nem tudott lábra állni. De hogy a páncélzat mégis milyen jól védett, mi sem bizonyítja jobban, hogy amikor a bouvinesi csatában Fülöp Ágost francia királyt letaszították a lováról, egyetlen rést sem találtak a páncélzatán, ahol tőrrel megsebesíthették vagy megölhették volna. (A lovasság egy új rohamával ki is szabadították a franciák királyukat.)

Hogy karddal, pallossal, harci bárddal vagy más vágóeszközzel át lehetett-e vágni a sodronyinget? Persze. Főleg, ha megfelelő erejű — és sebességű — határozott csapást mértek rá. A sodronying könnyen elpattant, akkoriban ugyanis a fémszálakat úgy készítették, hogy egyre szűkülő keresztmetszetű csövön húzták át az izzó fémet. A sodronyinget aztán egyesével, kézzel szegecselték össze. Szúrás ellen jó védelmet biztosított, de az kardcsapások ellen… Ezért hordtak alatta vastag, bélelt zekét.

Ez a páncél dolog valahogy olyan, mint a golyóálló mellény. Bizonyos kaliber alatt véd, felette meg semmit. Emellett van több szintje is. A lovag ugyebár a nehéz páncélzatát a lovagi viadalra vette fel, ahol nem kellett annyit mozogni. A csatába könnyebbet vitt, ami nem akadályozta annyira a mozgásban. Szerintem egy jól meglengetett kétméteres bárd kényelmesen lecsapta bárkinek a fejét, láncinggel együtt, de minimum a nyakát törte a delikvensnek. Szóval én úgy gondolom, hogy falusi parasztbácsi kardocskáját védte, de a damaszkuszi acélból készített, edzett kard ellen már kevésbé védett, míg a bárdnál már csak tompított. Lehet, hogy ha a full 50 -100 kilós páncélt magával viszi, akkor nem tudják megvágni, de amint leesik a lóról, akkor fel sem tud kelni magától, tehát halálra van ítélve. Inkább könnyebbet vitt, amiben tudott is mozogni.