5. XCOM: Chimera Squad
A nyáron végigjátszottam az XCOM 2-t több viccesebb moddal, és ezen felbuzdulva gondoltam kipróbálom ezt a spin-off rendőrős változatot. Kicsit problémás start volt, mert az egyik frakció végső küldetését vagy tízszer kezdtem újból, mert ironman módban kezdtem és az embereim se voltak rendesen felszerelve. Végül inkább egy új játékot indítottam, és az előző menet ismereteit felhasználva sokkal könnyebben ment a játék. Amúgy a megszokott XCOM játékmenetet hozzá kisebb változtatásokkal és egy átlagos sztorival. A pozitívuma az egésznek, hogy megpróbálja az XCOM 2 története utáni helyzetet elmagyarázni, hogy a különféle idegen lények és emberek miképp helyezkedtek el a világban. A probléma, hogy nem túlzottan lettek kidolgozva az embereink jellemei, nagy nyomot nem hagynak, csupán legfeljebb a képességeik miatt (pl. őszintén nem tudom, hogy Blueblood-nak milyen szövegei voltak a többiekkel, de ahogy az AP töltényekkel egy lövésből leterített több nehézsúlyú ellenfelet egy kör alatt, az persze megmaradt). Aranyos kis játék volt.
4. Resident Evil 3 (2020)
Egy év alatt nem igazán lehet nagy csodát végrehajtani, nem is igazán volt meglepő számomra, hogy többek szerint ez lehetett volna a második rész DLC-je. Elvileg több olyan dolgot kivágtak belőle, ami benne volt az eredeti játékban, és sajnos Nemesis se lett olyan jó, mint mondjuk Mr. X volt az előző részben. Ezek ellenére jól elvoltam vele, mert hát a játékmenete még mindig jó, még ha kevesebb feladvány is van. Emellett úgy éreztem, hogy ebben jobbak a szövegeket és a karakterek interakciói, sokkal szórakoztatóbbak voltak. Sokkal többet nem tudok mondani, egy korrekt folytatás volt.
3. DOOM Eternal
Nem hiszem, hogy jót tett a játéknak, hogy előtte játszottam ki az előző részét. A játékmeneteik főleg a mozgásban különböznek, mert bár mindkettőben fontos, hogy ne maradj egy helyben, de az Eternal elvárja, hogy kihasználd a mozgási lehetőségeidet, mert különben péppé vernek/szitává lőnek. Emiatt kicsit nehéz volt átállnom az új részre, amelyet az sem segített, hogy a UI "árkádos" kinézetet kapott. Több helyen is éreztem a játék alatt, hogy "nem fekszik, sehogy sem fekszik nekem ez a játék", de aztán 1-2 jól elkapott aréna vagy Slayer Gate után, vagy maga az alattuk lévő zene visszazökkentett, és újból szórakoztatóvá vált. Az előző rész sztem még mindig jobban tetszik, de válószínűleg újra lesz ez is játszva, ha az összes DLC kijön rá. Rip and tear.
2. Desperados III
Mivel itt a Dome-on jó páran oda meg vissza voltak a Shadow Tactics-ért, a nyár végén gondoltam kipróbálom azt. Játszottam már hasonlóval (Commandos vagy a Desperados első részével), de akkor még inkább szétcsaltam az egészet, minthogy rendesen kijátsszam őket. Miután azt befejeztem, nagyon kíváncsi lettem, hogy a Mimimi Games miképp ugrott neki ehhez a szériához, és egyáltalán nem csalódtam. Érezhető a grafikai és játékmeneti fejlődés az előző játékuk és a Desperados III között. Viszont a képességek többségét már láthattuk az előzőben, és ami új dolog van, az meg közel OP. Maga a történet se elképesztő, de jól van elmesélve, és a hangokkal sincs gond. A játékmenet meg egyszerűen zseniális, mert sok megoldási lehetőséget ad, és ha meg megragadtál vhol, akkor pedig a megoldás megtalálása fog örömet okozni a játékosnak. Nagyon várom, hogy mi lesz a következő játék ettől a fejlesztőgárdától.
1. Ori and the Will of the Wisps
Az utóbbi években ez volt a legjobban várt játékom, és bár a Blind Foresthez nem teljesen ér fel, így is lenyűgözött. A látványvilág még mindig elképesztő, a játékmenet úgyszintén, a zene lenyűgöző, és még magyar felirat is van. Nincs igazán mit mondanom róla, mindenki próbálja ki, ezt élveztem a legjobban az idei játékok közül.
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
