Doom Eternal teszt – Ilyen a földi pokol... [hozzászólások]

Hát, a három opcionális aréna engem meggyötört, plusz a két Marauder+lila zombik kombónál hirtelen felindulásból ki is léptem, de egyébként tényleg sétagalopp a második rész.
Meg a final boss is, aki nem is annyira nehéz volt, mint inkább unalmas és fantáziátlan. A pálya széli zombikon folyamatosan tudtam magam tölteni páncéllal, a hammerből jött lőszer, szóval csak baromi fárasztó volt, mikor az utolsó pillanatban visszatöltött és kezdhettem újra. Az utolsó két kör érdekesebb volt, de az elsőt megoldottam kalapáccsal, másodjára meg csak belőttem a BFG-t (elsőre is azt kellett volna). Nem vagyok biztos benne, de azt hiszem a második DLC-ben életet sem vesztettem. Vagy talán egyet valamelyik opcionális arénában.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Én UV-n tolom, mert a Nightmare-t, ha beledöglök, sem tudom megoldani még az alapjátékban sem UV-n a DLC 1 nagyon lealázott, amikor az alapjáték után egy évvel előszedtem, teljesen kiesve a gyakorlatból. Viszont kitoltam újra az alapot, és utána a DLC 1, nos... ugyanúgy szétszopatott, de végigküzdöttem magam rajta valahogy. Ehhez képest a DLC 2 (szintén UV-n) nagyon jól ment, a final bosst leszámítva egyszer sem gyötört meg igazán.

A Maraudereknek, ahogy igazából minden ellenfélnek, van egy elég egyszerű mintázata, amit ki lehet használni, ki lehet gyakorolni, nekem YouTube-os Doom-profik videói nagyon sokat segítettek, és ezeket szétgyakoroltam az alapjáték újrajátszása során Ajánlom Zero Master, Under the Mayo vagy decino csatornáit... ezek után egy Marauder amúgy szinte nem is kihívás, persze amikor kettőt bedob neked a játék, az egy fokkal trükkösebb. A spirit Marauder amúgy talán a legnagyobb szopatás a fejlesztők részéről, na elismerem, hogy az a Slayer Gate nekem is 20 perc menekülésből állt - és képzeld, utána nem tudtam elpusztítani időben a spiritet, és beleszállt egy új Marauderbe...

A DLC 2-ben ugyanúgy vannak Marauderek, sőt, egy-két új ellenfél is (persze ezek csak reskinek, gyanítható, hogy a covid-megkötések miatt a fejlesztésben is kicsit spórolniuk kellett), de sokkal kíméletesebb a játék, az ellenfelek elhelyezése, stb., mint a DLC 1-ben.

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

És milyen fokozaton? Én Ultra-Violence-en kezdtem, az arénák 90%-a abból áll, hogy menekülök az éppen aktuális nagy dög elől, közben a kis dögökből szedem a páncélt (éljen a gyújtogató meathook) és talán szökőévente egyszer az engem üldöző ellenfélbe is bele tudok lőni. Ez a Slayer gatenél jött ki nagyon, amikor a spirites Marauder kergetett. Amikor azt megláttam le is állítottam a játékot egy picit, zavartalanul tudjak káromkodni. És amikor végre meghalt nem lett vége a pályának

Attól függetlenül egyébként élvezem, de magasabb nehézségen tuti nem kezdenék neki. És így, hogy újráztam előtte az alapjátékot még jól is megy, egy extra life az szinte nem is veszteség... Csak nem érzem azt, hogy én vagyok A Doom Slayer.

A második DLC könnyebb: Nem lesz benne marauder? Ha az egész játékból kiszedik se bánom, annál jobban ellenfelet nem utálok. Itt meg már volt dupla Marauder, totemes Marauder, spirites Marauder. Ha még emel a téten és bedob két spiritest együtt isten bizony letörlöm

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

A Doom Eternalnek van egy egész erős fanbázisa, akik szinte követelik az egyre nagyobb kihívást, a fejlesztők pedig nagyon látványosan erre reagáltak az első DLC megalkotásakor - ha viszont megnyugtat, a második DLC kifejezetten könnyebb lett ebből a szempontból.

Amúgy nekem az 1. DLC és annak a nehézségi szintje nagyon-nagyon bejön, elképesztő irányba tolja el a szkilljeimet, amire korábban nem is gondoltam volna, hogy képes leszek A 2. DLC-n gyakorlatilag végigrohantam (kivéve a final bosst, de ennek a felfedezését meghagyom neked).

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Én is azt nézem most, az első DLC-ből letoltam két és fél pályát, a második Slayer gate után most kell egy kis szórakozás.

Azért kíváncsi vagyok mi futott át az agyán a fejlesztőknek mikor az arénákat tervezték... Olyan mennyiségű és típusú ellenfelet dobál be a játék, hogy az kegyetlen...
Ahhoz képest eddig egy extra life-ot vesztettem csak, de permanensen káromkodok és menekülök.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Belenéztem a TheVR-os közvetítésbe és azon kezdtem el gondolkodni, hogy mi fut át azoknak az agyán, akik ezt a játékot konzolra veszik meg maguknak?! Én már csak attól is epilepsziás rohamot kaptam, hogy néztem. Nem tudom elképzelni, hogy ugyanazt bárki is meg tudná csinálni kontrollerrel, mint a bill+egér kombóval. Kizártnak tartom!

"You don't wanna be my enemy, I promise you"