Doom Eternal teszt – Ilyen a földi pokol... [hozzászólások]

Amikor először nyomtam le a kampányt - én mondjuk UV fokozaton, de ilyen szempontból nem volt különbség -, akkor a Doom Hunter volt az a boss, ami halálra szopatott, de kegyetlenül. Nagyon vicces, hogy azóta mennyire egyszerűen meg tudom oldani, ha pedig megvan a teljes arzenál (pl. a DLC-kben), tulajdonképpen nevetségesen egyszerű. De nekem is az volt az a pont, ami megtörte a kellemes kis ide-oda megyek és lövöldözök játékstílust És igen, amikor utána bedob még kettőt, az valami elképesztő szivatás

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Én nemrég kezdtem el, a 4. pályán (Doom Hunter Base) járok "hurt me plenty" fokozaton, de elég brutál a játék. Lenyomom a pálya végén - legalábbis azt hittem - található pajzsos, repkedő Doom Huntert nagy nehezen harmadszorra, és a játék a pofámba röhögve rak be utána még kettőt egyszerre. Azért ez egy óriási beintés a játékosnak, nem rémlik, hogy lett volna ilyen az előző részben. Aztán a halálom után nagy lelkesen beajánlja, hogy feléledhetek sentinel armorral is, szóval, azért érezték, hogy pofátlan húzás.

Na mindegy, ha sok ilyen lesz még, babafokozatra teszem a nehézséget. Alapvetően nem baj, hogy összetettebb a játék, de például teljes pause lehetne amatőr (ALT-os) fegyverváltáskor. S hát igen... kicsit túlzásba vitték az ugra-bugrát. Az űrállomás viszont jó ötlet volt.

Dark Archon