Doom Eternal teszt – Ilyen a földi pokol... [hozzászólások]

Elsőre már nem emlékszem mennyire káromkodtam, de azt hiszem annyira nem éreztem vészesnek. Az újrajátszásnál már egyszerűbb dolgom volt, emlékeztem rá, meg arra, hogy mennyire szeretem én a láncos shotgunt. A hunter ellen nem jó, viszont tudsz farmolni magadnak folyamatosan armort.
Egyébként kis trükk: ne koncentrálj csak az egyikre, mert az első halála után keményebb enemyk spawnolnak az arénában. Egyikről gyorsan le a pajzsot, két vagy három sorozat rakéta le is szedi a platformról és utána futi tovább. A kis dögökön fel lehet ötlteni az armort és a lőszert, addig ne is foglalkozz velük. Utána a másikkal ugyanez.

Bennem most kezd el megtörni valami, úgy gondoltam kifarmolom az achikat, de ez a pvp mód valami kegyetlen szar. Matchmaking, mint olyan nem létezik. Legnagyobb lelki nyugalommal dobál be 200+-os ellenfeleket ellenem, mutatóban kapok olyan démont magam ellen, aki nem nálam magasabb szintű. Persze ha esetleg oldalt váltok akkor rögtön bedob mellém egy lvl2-est, a túloldalra meg beköszön egy 250es slayer. Talán kétszer volt kiegyensúlyozott a meccs, abból az egyiket megnyertem. Csak ott hülye fejjel nem a BFG-t szedtem ki és az kéne még az achihoz.
Világ életemben utáltam a multis lövöldéket, meg általában a multit, de gondoltam apránként majd meglesz. De hogy ennyire még csak esélyt se adjon a játék... És nem idő kell, hogy besoroljon, mert most is lazán bedobott 200+-os démonok közé. Már nem is próbálkozok, fejtek addig sudokut amíg megölnek.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Igen, valami megtört bennem, az biztos Rohangáltam körbe-körbe, hogy legyen lőszer a plazmavetőben, mert egyedül az sebezte a pajzsát, legalábbis úgy vettem észre, meg a játék is ezt javasolta. Erre egy még szarabb helyen győzzek le kettőt...

Dark Archon

Amikor először nyomtam le a kampányt - én mondjuk UV fokozaton, de ilyen szempontból nem volt különbség -, akkor a Doom Hunter volt az a boss, ami halálra szopatott, de kegyetlenül. Nagyon vicces, hogy azóta mennyire egyszerűen meg tudom oldani, ha pedig megvan a teljes arzenál (pl. a DLC-kben), tulajdonképpen nevetségesen egyszerű. De nekem is az volt az a pont, ami megtörte a kellemes kis ide-oda megyek és lövöldözök játékstílust És igen, amikor utána bedob még kettőt, az valami elképesztő szivatás

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Én nemrég kezdtem el, a 4. pályán (Doom Hunter Base) járok "hurt me plenty" fokozaton, de elég brutál a játék. Lenyomom a pálya végén - legalábbis azt hittem - található pajzsos, repkedő Doom Huntert nagy nehezen harmadszorra, és a játék a pofámba röhögve rak be utána még kettőt egyszerre. Azért ez egy óriási beintés a játékosnak, nem rémlik, hogy lett volna ilyen az előző részben. Aztán a halálom után nagy lelkesen beajánlja, hogy feléledhetek sentinel armorral is, szóval, azért érezték, hogy pofátlan húzás.

Na mindegy, ha sok ilyen lesz még, babafokozatra teszem a nehézséget. Alapvetően nem baj, hogy összetettebb a játék, de például teljes pause lehetne amatőr (ALT-os) fegyverváltáskor. S hát igen... kicsit túlzásba vitték az ugra-bugrát. Az űrállomás viszont jó ötlet volt.

Dark Archon