Doom Eternal teszt – Ilyen a földi pokol... [hozzászólások]

Végül megint megmurdeltem, aztán visszatöltöttem Sentinel Armorral, úgy már könnyű volt. Utána jöttem rá YT videókból, hogy mire jók a sentinel battery-k, és szereztem meg a bázison a kristályokat

Az előző Doom-ban elég sok időt töltöttem multiban, ennyire nem mutatkoztak meg a szintbeli különbségek, mint ahogy leírtad. De akkor ezzel nem fogok sokat vacakolni...

Dark Archon

Elsőre már nem emlékszem mennyire káromkodtam, de azt hiszem annyira nem éreztem vészesnek. Az újrajátszásnál már egyszerűbb dolgom volt, emlékeztem rá, meg arra, hogy mennyire szeretem én a láncos shotgunt. A hunter ellen nem jó, viszont tudsz farmolni magadnak folyamatosan armort.
Egyébként kis trükk: ne koncentrálj csak az egyikre, mert az első halála után keményebb enemyk spawnolnak az arénában. Egyikről gyorsan le a pajzsot, két vagy három sorozat rakéta le is szedi a platformról és utána futi tovább. A kis dögökön fel lehet ötlteni az armort és a lőszert, addig ne is foglalkozz velük. Utána a másikkal ugyanez.

Bennem most kezd el megtörni valami, úgy gondoltam kifarmolom az achikat, de ez a pvp mód valami kegyetlen szar. Matchmaking, mint olyan nem létezik. Legnagyobb lelki nyugalommal dobál be 200+-os ellenfeleket ellenem, mutatóban kapok olyan démont magam ellen, aki nem nálam magasabb szintű. Persze ha esetleg oldalt váltok akkor rögtön bedob mellém egy lvl2-est, a túloldalra meg beköszön egy 250es slayer. Talán kétszer volt kiegyensúlyozott a meccs, abból az egyiket megnyertem. Csak ott hülye fejjel nem a BFG-t szedtem ki és az kéne még az achihoz.
Világ életemben utáltam a multis lövöldéket, meg általában a multit, de gondoltam apránként majd meglesz. De hogy ennyire még csak esélyt se adjon a játék... És nem idő kell, hogy besoroljon, mert most is lazán bedobott 200+-os démonok közé. Már nem is próbálkozok, fejtek addig sudokut amíg megölnek.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Igen, valami megtört bennem, az biztos Rohangáltam körbe-körbe, hogy legyen lőszer a plazmavetőben, mert egyedül az sebezte a pajzsát, legalábbis úgy vettem észre, meg a játék is ezt javasolta. Erre egy még szarabb helyen győzzek le kettőt...

Dark Archon

Amikor először nyomtam le a kampányt - én mondjuk UV fokozaton, de ilyen szempontból nem volt különbség -, akkor a Doom Hunter volt az a boss, ami halálra szopatott, de kegyetlenül. Nagyon vicces, hogy azóta mennyire egyszerűen meg tudom oldani, ha pedig megvan a teljes arzenál (pl. a DLC-kben), tulajdonképpen nevetségesen egyszerű. De nekem is az volt az a pont, ami megtörte a kellemes kis ide-oda megyek és lövöldözök játékstílust És igen, amikor utána bedob még kettőt, az valami elképesztő szivatás

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Én nemrég kezdtem el, a 4. pályán (Doom Hunter Base) járok "hurt me plenty" fokozaton, de elég brutál a játék. Lenyomom a pálya végén - legalábbis azt hittem - található pajzsos, repkedő Doom Huntert nagy nehezen harmadszorra, és a játék a pofámba röhögve rak be utána még kettőt egyszerre. Azért ez egy óriási beintés a játékosnak, nem rémlik, hogy lett volna ilyen az előző részben. Aztán a halálom után nagy lelkesen beajánlja, hogy feléledhetek sentinel armorral is, szóval, azért érezték, hogy pofátlan húzás.

Na mindegy, ha sok ilyen lesz még, babafokozatra teszem a nehézséget. Alapvetően nem baj, hogy összetettebb a játék, de például teljes pause lehetne amatőr (ALT-os) fegyverváltáskor. S hát igen... kicsit túlzásba vitték az ugra-bugrát. Az űrállomás viszont jó ötlet volt.

Dark Archon