Ha fix hős van, akinek max a ruháját és a frizuráját lehet változtatni, akkor nem zavar és elfogadom, hogy fix a kinézet. De amikor lehetőségem van a saját képemre szabni úgymond, akkor nekem egyszerűen kell, hogy saját magam alkossam meg.
És ez nálam odáig megy, hogyha megalkotom, de mozgás közben vagy a cinematicok alatt nem tetszik, kezdem elölről.
A Mass Effectet annó pl. négyszer kezdtem újra, mire megtudtam alkotni azt a Shepard karaktert, amivel számtalan végigjátszást megéltem.
Én amúgy Vanguard előélettel kezdtem, aztán olyan 4-5 újrajátszás után váltottam Sentinel-re, és a maradék végigjátszásokra maradtam is annál. És gyáva pöcsként, full jófej Shepard voltam minden egyes alkalommal.
A Citadel pedig sztem zseniális, inkább egy "kapjátok be mind" fiction.
Az összes olyan dolgot belerakták, ami miatt rendre beszóltak a készítőknek a fanok. Pl. amikor Shepard játszik a hangjával, hogy miért nem szólt neki korábban senki, hogy így meg úgy beszél és hangsúlyoz...fetrengtem. 
Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!
