"Ha az olimpián mindig, minden sportban a jenkik nyernének, de minden 2., 3. olimpián nyerne valaki más, arra sem azt mondanánk, hogy ez így gyönyörű, hát mindenki emlékszik rá, hogy a sportlövészetben az a finn lány nyert 2008-ban. Ez így egy baromság lenne. Akkor, ha valamiért az amcsik ennyivel jobbak, zárjuk ki őket és ők menjenek egy külön ligában. Így az olimpiát megnyerheti más is, ők meg versenyeznek egymással. Kit mi érdekel, azt nézi. Aki az olimpiai szellemet szereti és követi, az nézi azt, akit meg a legjobbak küzdelme érdekel, az meg azt."
Asztaliteniszben az olimpián 2008 óta a kínaiak visznek el minden megnyerhető érmet. Természetesen ők nyerik a csapatversenyt a férfiaknál és a nőknél is. Valamint egyéniben is a dobogó legfelső fokain mindig kínai versenyzők állnak. Annyian, amennyien éppen elindulhatnak egy-egy országból: ha ketten, akkor az arany és az ezüst volt mindig az övék; ha hárman, akkor a bronzot is ők szerezték meg. A férfiaknál és a nőknél egyaránt. Erre most tényleg az lenne a helyes válasz szerinted, hogy zárjuk ki őket az olimpiáról teljesen?
És ez csak egy példa volt természetesen. Rengeteg olyan sportág vagy versenyszám van, amit egy-egy nemzet ural, még ha esetleg nem is ennyire látványosan. Már így is rengeteg mesterséges korlátozás van beépítve, például azon fent is említett szabály, hogy egy országból csak korlátozott számú versenyző indulhat (vélhetően a negyedik legjobb kínai pingpongos is megverne bárki mást a világon). De az, hogy a legjobbakat válasszuk le teljesen, és az olimpiai bajnoki címért konkrétan a középmezőny küzdjön, ez valami agyrémként hangzik számomra.
(Mint ahogy az is az, hogy fociban férfiaknál csak 23 éven aluliak vehetnek részt, ökölvívásban meg kizárólag az amatőrök küzdenek a mai napig. Ezeknek a sportágaknak az olimpián tartása ebben a formában szerintem erősen megkérdőjelezhető így. De legalább ezeknél nem valami eleve elrendelt, például nemzeti alapon történik a szelekció, és mindenkinek esélye van a pályafutása egy szakaszában olimpiai bajnoki címet szerezni, ezzel lehet valamennyire védekezni.)
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
